Kirándulós-találkozós-rókás

Tegnap minden a tervek szerint alakult (már az utazás szempontjából).
Ugyanis minden arra felé hajtott minket, hogy végre Zsuzsiékat meglátogathassuk.
Múlt héten kértem el tőle a bodzabogyó szörp receptjét, amikor írta, akár le is szedhetnénk náluk csütörtökön, amikorra partyt tervezett. És Laci pont szabadságon volt, hogy a sofőri teendőket ellássa éééés a sarkalatos pont: minden gyerekünk éppen rendben volt.

Úgyhogy tegnap kirándultunk egyet Zsuzsiékhoz. Ami tök jó volt, és Eszti haza sem akart jönni.

Laci meg. Khmmm... elvitt minket, kipakolt a kocsiból és elment Vecsésre wellnesselni. (Nem is volt ám egy szava sem, amiért befűztem sofőrködni.) Egyértelmű volt, hogy nem marad velünk, asszem szétesett volna egész nap 4 anyu összesen 8 gyerekével összezárva. :)
Fotók tekintetében meg különdíjat érdemlek: a 8 gyereket elcsíptem mindössze 2 képen.

Aztán minden jó volt, hazajöttünk, aludtunk. Egészen hajnali 4 óráig, amikor megjelent Eszti a hálószobában: nagyon fáj a pocakom.
A következő pont pedig büszkeséggel töltött el, vagyis olyan hamar felfogtam, hogy rohanni kell és mit hozzak, amikor öklendezni kezdett, hogy megdöntve a  "3 méteres gyorsfutás a fürdőszobába majd vissza" rekordját, a róka nem a szuperdrága memóriahabos matracunkon landolt hanem a takarítós tálban.

Befeküdt közénk -igen, bakker a memóriahabos matracba- és vagy 5* hányt még szegényem, minden alkalommal nyitva hagyva a versenyt, ki ér elé hamarabb a táljával. Ugyanis Laci is behozott maga mellé egyet, meg mellettem is ült egy hánytál, Eszti középen feküdt és aki érte hánytatta.
De valahogy Lacival egy hullámhosszon voltak, mert én mindig arra eszméltem, hogy Laci kérdez, Eszti válaszol és nekem már csak a villany felkapcsolása marad.
Nem volt gáz különben (jó, hát dehogynem), félóránként jött belőle, de inkább öklendezős-vizes, mert a gyomra tök üres lehetett.
Majd mielőtt 3 másik anyu kapna sokkot a hírektől a többi 6 gyerekre nézve... Eszti reggel kivágta a hálószoba ajtaját: már nem fáj a pocakom, akkor borsólevest kérek ebédre (3 perc múlva kiderült, hogy apjától még paradicsomlevest akart.)

Úgyhogy van egy tippem: valószínűleg érzékenyebb a napra a lelkem. És nyilván nem kellett volna minden ellenvetésem ellenére délután 2-kor a tűző napon medencéznie. (Mikor elmeséltem neki, hogy lehet, emiatt van: De anya, bekentél! "De a fejedre attól még tűzött a nap." De anya, volt rajtam kalap! Jóvan, mindegy.)
(Egyszer 1,5 éves korában is volt egy ilyen napsütéses sztori után éjjeli hányás, így betudtuk egyelőre ezt is annak.)

Úgyhogy kirándulás megvolt, találka egy jó adag fórumos ismerőssel megvolt, rókakoma megvolt. 
Már a bodzaszörp is megvan. (Zsuzsikám üzenném, bogyóra pontosan 6 bögre. :D).