A telómról

Írok már egy semmilyent, miután felkorbácsoltam a kedélyeket a nagy és rendezett alvásszokásokkal. :D

Szóval bibibiiii, kaptam egy új telefont szülinapomra.
Nem, az amúgy még soká' lesz. (Úúú, erről jut eszembe, hogy asszem azt beszéltük meg Lacival, nem bontom ki, majd csak szülinapkor. Hát Béb üzenem, hogy már mindegy... Belecsücsült abba már a SIM kártyám is. :) )

A dolog megint onnan indult ki, hogy Laci méla undorral nézegette a kis aranyosomat (telefont), hogy már ócskaszar. Mindezt persze arra alapozva, hogy 3 éves.
Az én szemszögemből ugyanez a telefon: cuki, rózsaszín és lehet vele telefonálni.

DE: Tényleg 3 éves, és úgy voltam vele, amíg GYED van, addig vegyünk újat, majd GYES-ből koplalunk jövőre és azon túl eleget (kéretik nem szó szerint érteni és kilós kenyereket tömni a postaládánkba.)
Szóval legyen új telefonom, rábólintottam.
Hiba volt, mert ezzel Laci engedélyt érzett, hogy ő szerezze be az új készülékemet és felsorakoztatta  a lehetőségeket. Grrrr.... mind a technika gyors fejlődésének megfelelően.... érintőképernyős.

Én úgy vagyok ezzel, hogy szeretem a technikai újításokat, sőt, szükségesnek is érzem, hiszen ez fejlődik, mi meg vele együtt, de vazze, azt a szart nem bírom kezelni!
Erre nem hiszitek el, olyan képernyősöket nézett ki, amit lehet körömmel nyomni. Érted? Körömmel?
Kész voltam! (Családi dráma 1. felvonás.)
Mondtam nem, ki van zárva. Megsértődött, és bé verziósnak, halkan megemlítette, hogy van ám hibrid teló is.

"Oké, milyen színű?"
"Hát asszem van belőle piros."
"Mennyibe kerül?"
"Nemsokba."
"Oké, megvesszük."

Anyám, azt a fejet, amit erre vágott: hogy nézzem meg élőben, fogdossam meg, meg nézzek neten véleményeket, meg teszteket meg a jóégtudja, mit illik ilyenkor csinálni. Hiszen ezért tartunk informatikus férjet itthon! Én mondom a színt, ő választ típust (igen, különben autót is így vettünk :) ) Családi dráma 2. felvonás.

Megnyittatott velem egy weboldalt, amin tesztelik, hogy olvassam el kötelezően. Nagy unottan elkezdtem, de bakker hagyjuk már, 6 oldal volt! Szóval a végére lapoztam olvasás nélkül, ahol összefoglalva mindenjónak, hagyományos telóhoz közelinek titulálták és tudásához képest tök olcsónak. Mondom kell!
(Ööö, azt a részét említettem, hogy nem vagyok hajlandó 20nál többet kiadni egy telefonért? Igen: családi dráma 3. felvonás. )

Az, hogy mit tud, komolyan nem érdekel. De asszem a telefonáláson kívül más elvárásom nincsen felé. Ha tud x dolgot, akkor viszont örülök neki, hogy de jó, és tetszik és használom, de nem feltétlen emiatt kell. (Különben egy funkció a fontos, amit a mostani pl. nem tud, a 3 évvel ezelőttim meg már simán tudott: ébreszteni kikapcsolt állapotban. Ez a halálom, hogy azért kell bekapcsolva tárolnom a telót, mert nem képes kikapcsolva ébresztőt fújni?)

Persze nem kell mondanom, hogy ezek után a közös családi szombat délutáni program egy romantikus Media Markt-os nézelődés volt négyesben, ahol egyébként rábukkantam egy állatjó, kicsi, rózsaszín aranyosra, sima egyszerű alaptelefon, aminek az ára függetlenül 8000 Ft volt, és hirtelen azt akartam!
De Laci olyan szúrós szemekkel nézett (családi dráma 5. felvonás), hogy féltem, erőszakkal kipakol az üzletből, így megelégedtem az érintős, ámde hagyományos gombokkal is ellátott pirossal. Igaz, 28 volt, de szülinapi ajándékként Laci állja egy részét (csak hogy ténylegesen ne fájjon, és ne adjak már ki érte max 20-at... :P)
Amúgy egy Nokia 300 Asha Red.
Megrendeltük és ma megérkezett és fasza!