3. nap
Peti annyit zabált eddigre, hogy csak néztem.
Aztán ma a mérlegen én is. Hát hogy fogok így eküvősen kinézni szombatra?
Pepó - istenem csodálatos- húslevest evett! De nem ám csak a levét, mint eddig, hanem husival és kockatésztával. Csodás volt! Másnap újra szerettem voln ezt ebédeltetni vele, hát köpte hetedhét határba, úgyhogy asszem ezt az emléket jól elteszem magamban, mint reménysugarat.
Eszti az semmi, pacsált, pacsát, pacsált a világba, és estére már keményen parasztgyerek kinézete volt. Koszos volt keze, lába, körme...
4. nap
Ott maradt az éjjelifény.
Komolyan azt hittem, hogy az a fény nekem van a gyerekszobában felkapcsolva, hogy éjjel ne fejjel előre essek be a kiságyba, ha Petihez be kell menni. Ráadásul az sem egy utolsó szempont, hogy megtaláljam az ágyban a kölyköt.
Fektetem le őket, Peti megint szerelni akarta a zenélő-forgót, mire Eszti odaszólt neki: Ilyenkor már nem kapcsoljuk be Peti tuuudooood, csak a kislámpát. "Öööö, milyen kislámpát?" Hát ott lent.
Pffff....
Esze ágában sem volt sötétben lefeküdni.
Addig agyaltam, amíg eszembe jutott a szexfény a hálószobában (igen egyszerű Micimackós éjszakai fény, a funkciója könnyen kitalálható.) Szóval betettük hozzá. Elaludt.
Éjjel 2-kor bakker sírt, hogy sötét van. (Ennyit bírt az elemes Micimackós, sose vegyetek elemes éjszakai fényt, még sosem bírt felkapcsolva egy egész éjjelt!!) Úgyhogy kínomba betettem a zseblámpát bekapcsolva, reggelre az is lemerült, de akkor már nem volt gond, így megvan a mai program: éjjelifény vadászat.
Pedig csak a ma éjszakát kéne kihúzni, holnap ugyanis utazik a lelkem: Etumamáék viszik el... Haza sem hozzák csak majd szombaton....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése