1. nap
Még semmi extra. Sikeres út, sikeres megérkezés. A véglegesen elszemtelenedő lánygyermek távoli rémképe már feldereng.
De amúgy bizonyosság, hogy az egyéves fiúgyermek selyempopója selyempopó marad popsikrém nélkül is. (Azt már első nap eltüntettem.) Mondom, semmi extra.
2. nap
Két fő izgalom.
a) Délutánra már részletes tanulmányokat folytattam málnaallergia ügyben.
Miután Esztivel ugye jó parasztosan a bokorról szemezgettük a málnát Petivel a hónom alatt természetesen, ő is kihasználva a lehetőséget, lekapott egy szemet.
Nem is volt ezzel baj, mert pont előtt gondoltam, hogy kóstoljon meg egy szem magnélküli és a héjából kibújtatott szőlőszemet, ettől konkrétan öklendezni kezdett. Szóval ilyen előzmények után úgy véltem, majd kiköpi a málnát is. De nem. Megette. És mutatta, hogy mégmég.
Én meg számoltam, osztottam, szoroztam, következményeket mérlegeltem, így 4 hónap és 16 nap híján a hivatalos engedély előtt.... Adtam neki. Tuuudom, ez tőlem abszolút sok(k), de határaim átlépéseként fogtam fel a dolgot. Különben Peti imádta a málnát, én meg ezerrel reménykedtem, hogy a málnaallergia nem anafilaxiás sokk képében jelentkezik.
b) Egyébként édesmindegy a kinézetének, egy kis kiütés már simán elfér(t volna) a gyereken, hiszen bónuszban a bal szemén erős kékes-lilás sminkszerű elszíneződés látható (közismert nevén monokli).
Ez amúgy bazi ciki, mert ha az ember monoklit lát, mindig az az első, ami beugrik róla, hogy "na, ez is kapott egy sallert", valójában azonban csodaszépen fel tud ülni a hordozóban (és ebből a pozícióból fejjel kiesni a konyhakőre.)
3. nap
Még rendben vagyunk.
Egyes gyerek kártyázik, kettes gyerek meg puzzle darabkákat eszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése