Újra happy

Na vége a szülinapi zsúrozásnak, mehet minden a maga útján tovább.
Pl. ma újra boldogság, mert megyünk strandra. A tök jó, hogy Esztivel kettesben! Az olyan jó!

Pont a héten ecseteltem Dorisznak, hogy "natudodki-megyel-strandra", csak szívatnánk magunkat.
Erre pafff, már ott is voltunk. Tegnap, mind a négyen.

Bevállaltuk, mert mi ilyen csodásak vagyunk.
Merthogy tényleg szar úgy, hogy egy apa-egy gyerek és egy anya-egy gyerek a kötelező felállás. Apát így nem nagyon láttam. Egy gyerek meg mondjuk stabilan volt velem.

Pepperót egyelőre nem akartuk bevinni a vízbe (ott egy kicsit megbántam, mert tetszett neki nagyon, ahogy pacsált a lábával, de nem vittünk semmi felszerelést), itthon azért jobbnak láttam így:
a) csípőből nyünyü, most kitudjamitszedössze, majd ráér jövőre,
b) azért még senki nem mondta, hogy meggyógyult teljesen. Addig meg így jobb. Ez volt az erősebb érv.

Viszont szegény Eszti egész tavaly nyáron szívott a Peti miatt, szegénynek akkor volt programja, ha a mama elvitte (na, nem kell ám annyira sajnálni, mert vitték rendesen :) ), úgyhogy mondtam: idén nem fog szívni. Na ezért mentünk el.

Mondom én biza vállalom, hogy Pepót cígölöm egész végig,  aztán persze felváltva cígöltük, de az aranyat én nyertem, amikor 1/2 6-kor elaludt a kezemben. Jóvót, rátapadva a vizes fürdőrucimra szunyált fél órát. A kis súly előnye...

Még sosem voltunk egyébként az új Uszodában, de úúú, kurvajóóóó! Komolyan, tök állat, az élményfürdő rész tiszta gyerekbarát, van minden, ami kell! A legjobb, hogy fedett is, meg van kinti része, de az élményelemek bent vannak, így nem kell megrohadni a napon egy kis strandfeelingért.
Imádtam!
Ráadásul úgy lehet megvenni a jegyet, amelyik részt használni akarod, ez külön szimpi volt, hogy nem kell többezret elverni egy kis pacsálásért, hanem ha akarsz szaunázni akkor megveszed a +jegyet, ha akarsz úszni, az uszijegyet, szóval áááálllaaaatttt!
(meg persze a rohadt magyar mentalitás, hogy Esztit azért még simán eladtuk 3 év alattinak. De én kérem nem tehetek róla, mert engem így neveltek, erre szocializálódtam- amikor még 7 évesen is azt kellett mondanom a kallernak a vonaton, hogy nem vagyok 6.. Az egész a szüleim hibája. Meg mondjuk a mamesz is benne volt...)

Úgyhogy jejejeeee, ma apa benyomta az unalmast Eszti felvetésére, hogy ugye megyünk strandra ma, de volt olyan jófej, hogy bevállalta Petikirályt pár órára, amíg mi elmegyünk.
Úgyhogy jejejeeee! (Vagy ezt már mondtam?)