Álomhétvége

A férjes hétvége? Ahh, uhh, ahh! Ennyit tudok elmondani róla röviden és tömören.
Az biztos, hogy most kevesen tudják átérezni, micsoda élmény akkor enni, pisilni, tusolni, amikor kedved van és azt csinálni, amit csak akarsz.
Hogy mit csináltunk?  Mindent és semmit, de kb. minden félórában tudatosan átéltük, hogy "deboldogság" ezt csinálni. (Mondjuk este 8-kor az illatos, langyos, tücsökciripeléses nyárestén vízibiciklizni a Kőrösön...)
Mielőtt elfolynátok a romantikus érzelmektől elmondanám, hogy mindezt a legminibb farmerszoknyámban és a szupercsillogós papucsomban, melynek a talpát egyszer bekapta a pedál és majdnem meghalt. Hát én is a szívemhez kaptam... De jóvót na! Nem is lehet elmondani mennyire!

A kölykök állítólag marha jól elvoltak. Ebben a tényben akkor nyugodtam meg végképp, amikor hazaérve átvettem Petyuszkámat, aki 10 másodperc múlva visszakéredzkedett anyu kezébe. Vagyis lefordítva: ő volt a biztonságot adó személy az elmúlt napokban, úgyhogy rendben!

Mondjuk anyu szerint minden oké volt, gyerekek ettek rendesen, aludtak rendesen s amúgyis nincs ezekkel semmi gond. (Minek is jöttünk haza?)
Ilyenek, hogy Pepó állítólag reggel megevett 120 tápit. Mivan? Nekem 30-40 oszt jóvan. Nem foglalkoztat különösebben, úgyis büdös... (Alapvetően a tápszer, bár néha a kölök is.)

Hazajöttünk: ma éjjel visított egy órán keresztül. Oda-vissza rohangáltam, de semmire nem nyugodott (illetve de, ha ott simogattam elaludt 5 perc után és 3 perc múlva újra kezdte), hát örültem, hogy mögöttem volt AZ élmény, így reméltem csak, hogy előbb-utóbb megunja az újra bömbölést. Háááát... na hagyjuk. Zűrözött.
És reggel képes volt 20 mili tápszert megenni... Mi??? Hogy ez 120-at??? Anyuuuu, gyere visszzzaaaaa!!! :)

Viszont a foga még mindig csak elméleti igazság, nincs áttörve a mai napig.

Laci amúgyis közölte, hogy ő vérszemet kapott, mondhatom is anyunak, de amekkora hacacáré előzte meg ezt is, háát, majd talán jövő nyáron legközelebb.
Úgyhogy összegzésként: ez istenkirály volt!