Pipahelyzet

Eszti ma délután 3* fújta ki az orrát, Pepó horkolva alszik, de tudjátok mi van? Elfordítottam a fejem, én ezeket meg sem hallottam!
A pipáink azonban kétségtelenül jól vannak, mert reggelre senkinek nem volt beragadva a szeme.
Hiszen ezt akartam, nem?

Szeretem a Lacit, és az, aki évek óta nem volt együtt a l'amour pajtijával együtt egy pár óránál többet kettesben, az igenis megérti.
(Előnyben, aki szintén két gyerek után rohangál otthon. Hiába a "deszépisez", ez kipurcantós.)
És én már tényleg szeretnék egy kicsit Lacival tök semmit csinálni, na!

Sajnabajna szemmel láthatóan teljes önigazolásban fuldoklom, mert -ahogy az várható volt- elkezdett enni a lelkiismeret, hogy "de mégis hogy tehetem ezt?".
Mert Esztit a büdös életben nem hagytam volna itthon, Pepót meg simán?
De igazából azt érzem, hogy Peti nem tök egyedül marad itthon, hanem a közvetlen, napi szinten látott családtagjai közül itt marad vele Eszti, és ettől érzem egy kicsit jobban magam.

Közben meg azon agyalok, hogy mi lesz, ha nem eszik, ha felsír, ha korán kel, ha csak sír a vakvilágba... Ehhh....

De arra gondolok, hogy aki vele lesz, mindenki szeretetet sugároz felé, hát érezze!

Remélem, mindenki érti a lényeget. Vagyis holnap valószínűleg utazunk.
Két éjszaka, kedvencférj, tökpucc wellness, svédasztalos kaja. Más nem számít.

Anyu az egy őrült. Ezt mondjuk eddig is tudtuk.
Szóval amikor hívtam, hogy itt már megint betegség van, kiakadt, hogy márpedig ő nem megy el helyettünk, ő gyerekekre vigyáz. Jó.
Aztán úgy volt hogy meló után indulnak pénteken, erre mondja, hogy már reggel jönnek. És mi mehetünk is! Határozottan úgy gondoltam, hogy lefektetem őket, aztán goooo, de ő azért bepróbálkozott, hogy majd ő azt elintézi. Tényleg azt hiszi, hogy hűdebuli lesz! Hát hajráááááneki! :D Kíváncsi leszek a fejére vasárnapra...
(Mindenesetre megírtam Peti 7 oldalas használati utasítását, na attól dob majd egy hátast. Őt ugyanis kifejezetten csak a kávéfőző működése érdekli. "A többit majd megoldom!" )

Na így állunk.

Egyébként álmot láttam, méghozzá azt, hogy az Anna Kareninát olvasgatom.
Úgyhogy gyorsan  elrohantam a könyvtárba, és megújítottam a tagságomat (kb egy éve lejárt), és kivettem... nem, nem az Anna Kareninát. Hanem az Úri murit, meg a biztonság kedvéért a Márai kedvenceimet. Hátha utálnám az Úri murit. (Vagyis most legalább kéthetes nyaralásra mehetnék az olvasnivalóimmal.)
Úgyhogy ennyit az álomlátásomról (mondtam Hajnika, hogy azt álmodtam tegnapelőtt, hogy aznap éjjel megszültél?)
Rohadtul nem kéne jósnőnek mennem...