Kalandparkos

Szipiszupi volt, persze kb. fél óráig kötötte le Esztit, amíg végigment mindkét gyerekpályán, de aztán elrohant trambulinozni.

Az jó is volt, kár, hogy 15 felugrás után már a bugyimból is folyt a víz. Strapabíró vagyok, lássuk be!
Peti megintcsak áááá.... befeküdt a trambulinba és ahogy dobálta a gumi, úgy sikítozott a boldogságtól. Hát kész!
(Aztán igen, elkövettük azt a bűnt, hogy több alkalommal is kivettük, mert azért tőle nem lehetett rendesen ugrálni. Volt ám megabalhé emiatt! Nagyon bírja nyomni a műsort, ha nem úgy van, ahogy szeretné. Nemhiába Petikirály! De legalább ő is élvezte...)

Amúgy Csirke végiment a nagypályán és háááát.... Énisakaroook!
Laci szerint nyünyü vagyok, ő meg pláne, és ha a nagy és erős Csirkét is egyszer le kellett menteni, akkor szerinte minket hányszor kéne?
Pedig micsoda romantikus program lenne egyszer (persze csakis gyerek nélkül).
Amúgy sosem éreztem semmiféle késztetést hasonlóra, mert ebből a szempontból (is) hp. vagyok, de most annyira ráizgultam! Hogy ki fog eljönni velem, az egy nagy kérdés, mert látni kéne Laci fejét, amikor felhozom a témát. Hmm... Brühhh....

És akkor ömlesztve: