Jajjj, mit tettünk!
Amikor a múlt hét végét nem töltöttük itthon, azért volt, aki dolgozott a lakásban.
Laci nagy örömmel hívott fel péntek este, hogy ő bizony leszerelte Peti kiságyának a rácsait!
"Óóóó" - mondom "a legjobbkor, mert pont ma anyuéknál Petikénk életében először átugrotta az utazóágy szélét, és azóta este 1/2 10-kor is még volt kint röhögcsélni egy kört..."
Tény, hogy beszéltünk róla, node döntést nem voltam hajlandó hozni az ügyben. Vagyis felőlem akár 10 éves koráig is alhatott volna a rácsosban (pusztán az én kényelmi szempontjaim miatt).
Persze így adott volt a téma: lesz, ami lesz!
Természetesen vasárnap este óta aztán semmi kényelem nincs az altatásban. Peti az Peti. És nincs, ami megállítsa többé!
Este a mese- altatóéneklés- varázsgömbfújás-simi,szia,szeretlek után folyamatosan kirohangál, villanyt kapcsolgat, bemászik Esztihez és -személyes kedvencem: kinyitogatja a szekrényajtót és kihajigálja a ruhákat a szoba közepére. Ollláréé, bulivaaaaan!!!
Első napokban esténként olyan 132* kísértem vissza, de abban a pillanatban már pattant is ki ismét az ágyból. Tegyük hozzá, hogy készültem lelkileg, jól teleszívtam magam empátiával és elfogadással, és ez elég is volt khmmm... a buli elejére... :)
Szóval ezt úgy kb. az első 15 percben lehet türelemmel bírni, aztán a többi már a "kivanámatököm" felkiáltásokkal tarkítva zajlott. Mígnem tegnap már annyira elgurult a gyógyszerem, hogy előkaptam egy olyan módszert, amitől Vekerdy bácsi lazán kiszaladna a világból. És így csak 3* jött ki. (Nem gyerekbarát, úgyhogy hagyjuk is.)
Mivel 8-kor fektetünk, így 9-re azért általában már csend van. Nem is panaszkodom nagyon, és Eszti is hetekig csinálta a műsort, amikor rájött, hogy ki lehet mászni a "nagylányágyból". Mondjuk ő 2 éves volt.... ;) Szóval majd izéé.... bízom benne, hogy 10 évesen csaktán nem így lesz ez. :)
Éjjel nem mindig gáz, mert nem ébred fel minden nap annyira, hogy kicsászkáljon.
Amikor megtörténik, akkor is max. 2* jön ki egymás után, szerencsére utána visszaalszik. De azért, amikor asszem a 3. rácsnélküli éjjelen vagy óránként felkelt és kiszaladt (persze vakegérben, egyik alkalommal pl. felkenődött a csukott ajtóra), na akkor abban biztos voltam, hogy reggel visszatesszük az ágyrácsokat. (Valójában már éjszaka neki akartam állni a szerelésnek, de aztán valahogy letettem róla. ) És hát tegnap volt lomtalanítás, úgyhogy tettünk róla, hogy egyik éjszaka se kívánjam meg az ágyszerelést. :)
A legnagyobb félelmem amúgy a délutáni altatás volt. Konkrétan, hogy ezt a kölyköt az atyaúristen sem fekteti majd le ezentúl.
De az ágya mellett strázsálva 1/2-3/4 óra alatt eddig mindig sikeresen megoldottam. El vagyok ájulva csodás képességeimtől. Úgyhogy, ha ez kell, akkor strázsálok még két évig.... (Eszti is ebben a korban már csak úgy aludt el, ha melléfeküdtem délutánonként. Kétségtelen, hogy az egy fokkal kényelmesebb megoldás volt. :) )
Szóval igen, csak jelen van valami nagyfiúsodási tendencia. És holnap elindul az ovis életbe. (Jáhááháááj!!!!)
Ui: Gyököt vonni a fentiekből. Ma 21.47-ig zajlott a buli. Már minden volt itt kéremszépen. Borzalomborzalomborzalom! Holnap felhívom a kukásokat, hova vitték el két napja a lomokat! (Hogy mi a véleményem így este negyed 11 tájban? Hogy a f@szért dobtuk ki a rácsokat!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése