Sorjában

Petikém végigürizte múlt héten az ovit. Semmi extra izgi nem volt, hacsak annyi nem, hogy kéretik hullámozva ünnepelni, hiszen egy teljes hetet járt oviba betegség nélkül. Mint valami normálimmunos gyerek! :)
Amúgy szerda, csütörtök már fél napot ott volt (egyelőre úgy beszéltük meg, így is marad, nem fog bent aludni, mert van ezeregy oka ennek.)
Kicsit tartottam tőle, hogy szénné fogja magát unni, hiszen még az udvarra sem tudtak kimenni egész nap. De állítólag jól elvolt.
Csütörtökön kapott egy kisebb "anya-anya" stílusú bőgőrohamot, de mesélte az óvónéni, hogy Peti rácsimpaszkodott és le sem tudta tenni egy ideig (én meg ennek örültem, hogy megszeretgették, amikor sírt.) Hédi néni amúgy ráérzett, mert pont szerdán említette délután, hogy "még tök jól elvan, de fog sírni, ne aggódj! Az a normális! Ha nem most, majd később!"  Mondtam nem aggódok, tudom. :) És másnap tényleg. Meg érzésem szerint fog is még.

De nem most, mert vasárnapra elővette a nátha. Úgyhogy itthon nyaral. (Holnaptól meg már Eszti is. Végülis ő csak ma lett taknyos, de akkor már maradjon ő is, ha lehet.)

Pénteken meg voltunk a GOKIban PM kontrollon. Úgy egyeztünk meg az orvossal, hogy novemberben megműtik.
Az az igaz, hogy szerinte bírná még egy ideig az elem (ráadásul azt én sem tudtam, hogy van benne egy pót-telep is, amely az elem teljes lemerülése esetén bekapcsol és még további kb. 3 hónapot bír), szóval semmi akut helyzettel nem kell számolni.
De első körben két hónap múlva akart még egy kontrollt, novemberben, és utána kiírni műtétre, de kértem, hogy nemár. Karácsony közelében se legyen műtét lehetséges időpontja!
Úgyhogy azt mondta, akkor legyünk túl rajta novemberben, és kész! Egyetértettem.

Így a hétvégét Pesten töltöttük, jó volt, ahogy az lenni szokott. Lacival lófráltunk rengeteget kettesben. :)
Aztán történt még valami, így döntés született a ribanc kérdésben.
Ki-ki? Hát Stella! Nem jött velünk haza!
Bepakoltunk vasárnap, puszi integetés ééééés nem indul a kocsi!
Úgyhogy Laciék próbálkoztak Misipapával meg Csirkével, de semmi, így Misi papa hozott haza minket, a kocsi meg Pesten maradt. Majd valahogy lesz vele valami, férfidolog ez ugye, nemtom.
De az biztos, hogy túlmentünk a tűréshatáron, mert ezt a "nem indulok el néha" dolgot már eljátszotta párszor és a szerelő nem talál rajta semmit. Úgyhogy vége.
Valahogyan kocsicsere lesz! Csókolom!