Hosszú, mert már rég nem írtam

Na nem kell azt gondolni, hogy annyira ráérek.
Merthogy Eszti úgy volt a múlt héten, hogy két nap takony, aztán mehet is oviba, csakhogy csütörtökön nem én indítottam őket reggel.
Pesten voltam (hivatalos ügyben), és Laci szerintem egyszerűen lusta volt mindkét gyereket felpakolni reggel, az egyiket az oviba leadni, a másikat meg visszahozni. :)
Fel is hívott először Laci, hogy Eszti nem mehet oviba, mert reggel kifújta az orrát és köhögött is. "Údedurva!"
Majd Eszti, hogy úú anya úgy köhögtem, mint a Peti  ( a hurutos köhögésre célozva). "Oké, de csak egyszer, szóval nemár". De már mindegy volt...
Így ő is itthon nyaralt még pénteken is, úgyhogy kvázi semmit nem tudtam elintézni, amit kellett volna (osztálytalálkozót is szervezek közben), ráadásul a két gyerek felpakolásával dokihoz menni az igazolásokért, na az már önmagában is kitett egy délelőttöt.
Tegnap már mindketten mehettek oviba, és azért megvan a varázsa ugye, hogy Peti megint antibiotikumos végkifejlet nélkül volt egy hétig náthás. Nem, nem hiszem el, de tényleg....

Azon izgultam hűdenagyon, hogy ma jusson el mindkettő, mert ma van a fotózás. És hát egyelőre ott vannak. :)

Úgyhogy tegnap beírattam gyorsan Esztit  a sulielőkészítőbe (az Ének-Zenei suliba tervezzük járatni, és ők indítanak nagycsoportosoknak előkészítőt, ún. Zeneovit). Ez heti egy alkalom, és a felvételire készítik fel a gyerekeket.
Tök egyértelmű volt, hogy Esztit szeretnénk, ha ide járna, mert alapból dalospacsirta, akkor meg miért ne aknázzuk ki ezt egy olyan sulival, ahol a zenét jobban nyomják.
Szóval azt gondolom, tetszeni fog neki, ráadásul az szerintem nagy előny minden szempontból az életben, ha az ember rendelkezik zenei alapokkal.

Aztán megy a harc itthon, mert Laci már meg is hirdette Stellát. Az oké, de ő a család gépjárműfelelőse, én viszont a...
...hát én vagyok a család költségvetési szerve. Na. :)
Szóval sejthető, megy a háború. Értem én, hogy új kocsi kell, de Laci nem érti meg, hogy az nem kompromisszum, hogy "márpedig ezt a kocsit néztem ki, kell a pénz rá!".
Egyelőre ott tartunk, hogy úgy néz ki fegyverszünet van. Megadom a kért összeget, ha elmegy bőrgyógyászhoz melanómaszűrésre.
Higgyétek el, nekem megér ez ennyi pénzt. Évek óta képtelenség rávenni...

Addig meg Családi Nap volt a honvédségnél szombaton. Jó volt!
Az legalább stabilan kedves történet. :)

Amikor megláttuk ezt a képet itthon, az egész család felkiáltott (Eszti, apa, én), hogy decukiiiii .
Jó, perverz dolog élvezni a lógótaknyos, síró kisfiú képét, dehát tényleg olyan édi. :)

Megérkeztünk és Peti végigbőgte az első fél órát. Első körben a túl hangos katonai bemutató miatt (ott csak zene szólt, meg lőttek néha), második körben a vadászrepcsis bemutatót miatt (az mondjuk durva is volt, nem csak a mi gyerekünk kapaszkodott ilyen mértékben az anyja nyakába...) Aztán megsajnálták hamar a mellettünk állók és kapott egy zajvédőt a fejére. (Nem, mintha segített volna  a helyzeten.) Szóval igazán kapaszkodósan indult a buli. Nagyon nem szereti szegényem az erős zajokat.

 

Node vége lett a hangzavarnak, és utána bulivót!

A cseppet sem műanyag vattacukor. (Szerintem sötét szobában világított is volna.)

Annyira akarta a tűzoltóautót, de az volt az első, hogy letisztázta az ajtóban ugye nem szirénázik? :)
Nem.

 "Eszti, vágjál már bérgyilkos fejet!" 

Peti meg természetesen addig rángatta, amíg szétesett az egész. Akkor odaugrott a katonabácsi aggódva, hogy "jajj, nem ütött meg?". Én csak néztem, mert bennem ez fel sem merült, hanem csak arra gondoltam: "vazze, ezt is szétszedte..." :D

És a megacukiság a végére. Hát nem? :)