A hétvége

Elég nyomoroncnak nézett ki még egy hónapja. Laci szolgálatot vállalt szombatra (egyébként olyan 2-3 havonta 1* van ilyen, szóval semmi extra amúgy).
Na aztán a csajok kitalálták, hogy legyen már végre fórumos tali. Na és akkor lett és a legjobbkor!
Így mivel totál ráérősek voltunk, meg amúgyis nagyon szerettem volna menni én is, hát felmentünk Pestre a gyerekekkel.

Két hete direkt otthagytuk az utazóágyat anyuéknál, meg pár ruhát is, hogy csak hátizsákos turistaként menjek én a két gyerekkel. Vonattal.

Hát olyan menő voltam! Oké, tudom, hogy már nagyok. És oké, Laci kivitt az állomásra péntek délután anyu meg Csirkével várt minket Zuglóban. Dehát akkoris! Tök menő vagyok! Még sosem mentünk tömegközlekedve.

A legnagyobb félelmem természetesen az volt, hogy valamelyik gyerek benyögi a vonatút közepén, hogy pisilnie kell (abba meg bele sem mertem gondolni, hogy Píre esetleg rájön a kakilás. :D ).
De persze bejött a para. Eszti még hagyján, ő már kibírja azt az időt, ha muszáj. De Peti... na ő benyögte, hogy pisilnie kell. Kimentünk a WC-re, ráállt a klóra, lenézett a zakatoló lyukra a mélyben és bejelentette, hogy inkább nem jön több pisi. Tehát értsük ki a lényeget: a vonat wc-jének látványa már a 3 éves gyerek vizelési ingerét is minimálisra csökkenti. :)

Aztán aznap este őrület volt, anyu egyedül volt otthon velünk, a gyerekek pedig -nem volt se a papa, sem az öcséim, akiket zaklassanak, így - szétszedték, fúú, keményen őrület volt (anyu mondjuk nem átall a hátán a két! visítozó gyerekkel rohangálni a lakásban. Ijesztő, de tényleg. :D )

Másnap aztán fenomenális volt a fórumos tali (ez még a babás fórumunk, azoké, akik 2009. februárjában szültek. Petivel terhesen már semmi igényem nem volt más (2011júniusban szülők) fórumban taggá válni).
Biztos, mert a miénk jól működött. :)

Valójában mindig is áldás volt ez a fórum, annyit segített a kezdeti nehézségekben. Azóta is azt gondolom, hogy nagyon megerősítette az önbizalmamat a gyereknevelési kérdésekben, és így sokkal, de sokkal könnyebb az élet. Mostanra meg már életem egy részévé vált. Főleg, amikor néha összejövünk a fb-on este és hülyeségeken röhögcsélünk.

És már tudom, hogy szerencsénk volt, mert olyan embereket kapcsolt össze ez az egész, akik képesek voltak csapattá kovácsolódni.
És olyan vicces volt, mert sokakkal van már régóta személyes kapcsolatom persze, de még mindig volt, akivel nem is találkoztunk a 6 év alatt, csak neten keresztül. Mégis azt éreztem, hogy ismerem.
És 26 aktív tagból 10-en eljöttünk. Meg az a rengeteg gyerek (ööö... asszem összesen 19).
És, ha belegondolok, hogy sokunk az első gyerekét várta, amikor csatlakozott, mostanra meg van, aki a negyediket. Úúú, hihetetlen! Sok ideje traccsolgatunk mi már együtt, na! :)

Szóval nagyon-nagyon jó volt találkozni a csapat egy részével, és az idő is egyszerűen tökély volt.

Aztán meg egyéni szerencsénk, hogy Julcsinak rejlett a kocsijában egy háti hordozó, és bár Peti már évek óta nem aludt olyanban, most mégis rá tudtam beszélni. És olyan jó volt, mert aludt a hátamon egy 3/4 órát, és így végül késő délutánig maradhattunk a Hajógyári szigeten. Tudjátok, a faszacsúszdáknál (APG). Mindig meg akartuk nézni amúgy is. Hát jó volt úgy az egész!

A gyerekek ugye maxon élvezték (nem, én egyet sem fotóztam, ellenben engedély nélkül elloptam 3 képet. :) )
Sajna olyat nem találtam, amikor a nagy csúszdából csak úgy potyogtak ki a gyerekek, mert volt, hogy hatan kapaszkodtak egymásba, és úgy csúsztak le. Sikítva. :) Édibédikcukorkirályok voltak! :)

Ez meg annyira jellegzetes kép. Tudom is mit kérdez Peti. Megyünk csúszdázni, Eszti? :)
Szegénykémet visszafogtam rendesen, mert az óriáscsúszdán csak Esztivel mehetett le.

Az első képen látható legkisebb csúszdáról ugyanis rögtön leborult kb. a 3. csúszásánál, szóval "jobb a békesség" alapon Eszti mindig ölbe fogta az óriáscsúszdákban. Imádták mindketten, de amikor Eszti el volt merülve a többiekkel való rohangálásban és közös csúszdázásban, akkor nyilván nem rángattam ki a közegéből, hogy "csússz az öcséddel, hejj!" :)

De összességében asszem mindenki boldog volt aznap. :)

Így lehetett az, hogy nagy kényelmesen vasárnap délután jöttünk csak haza. Ezért Laci még ki is pihenhette vasárnap a szolgálatot nélkülünk (nem nagyon aludt éjjel).
Én meg este 6-kor a vonatozásból hazaérkezve elkezdhettem azon gondolkozni, hogy izé.... mit is kell Esztinek holnap az óvodába vinni? :)