Meg nincs is még mit mesélni. Mert az ovis beszoktatás itt úgy néz ki, hogy hétfő-kedd 9-11-ig (szigorúan anyamentesen. Mondjuk erről a dologról nem vagyok túl jó véleménnyel, de egyelőre kettőből kettőnél nem okozott gondot, szóval evvan). Szerda-csütörtök-péntek már rendesen 8-ebéd utánig, félnaposban, és kövi héten mehetne is az ottalvás.
Így egyelőre annyi történt, hogy roppant megelégedésemre Peppkirálynak sikerült 2*2 órát eltöltenie az oviban anélkül, hogy bepisilt/bekakilt és bármely gyermeket lecsapott volna. Kezdetnek nem rossz.
Laci szokta megnyugtatásul mondogatni nekem, hogy "ne aggódj, ebben a gyerekben csak pozitívan lehet csalódni!". Ettől mindig mosolyognom kell. Mert így van. :)
Nélkülem ott maradt simán, ezt így is vártam. Mert szegény 2 éve sóvárogva néz be abba a csoportszobába, ahova végre bebocsátást nyert. Szóval első nap konkrétan vissza se nézett.
Ma azért már ellőtte, hogy rámugrott, hogy nem maradok itt.
De aztán vicces volt, mert Esztit kerestem a szememmel, hogy segítsen be, de két nagycsopis fiúcska jött oda, megfogták a kezét és egy kedves "gyere Petike velünk!" felszólítással elvitték.
Az óvónénik mesélték, hogy szó sincs arról, hogy a Peti Esztin lógna, hanem pont fordítva: Eszti jár a nyomában, segíti, anyáskodik felette (ahogy amúgy mindig). Pedig direkt nem akartam rátaksálni ezt a feladatot, mégis magától, szeretetből csinálja. (Mert Eszti ilyen.)
Úgyhogy ez a leválós rész bennem sokkal kisebb stresszt okoz emiatt. Mert tudom, hogy ha nem vagyok ott, akkor is van valaki, akivel szoros a kapcsolata. És ez annyira megnyugtató! (Persze első nap, amikor otthagytam, elbőgtem a kötelező kört, de szerintem ezt kb. mindenki megteszi.:) )
Noés aztán! Úúúú!
Hazajöttem tegnap. És rendesen arcul csapott a felismerés, hogy gyerek nélkül a lakás 1 óra 15 perc alatt lazán puccra takarítható (ágyneműhúzás, portörlés, porszívózás, felmosás).
Ma meg. Úúúú! Kitekertem a futós játszótérre. Begyűjtöttem össz-vissz:10 km bicajozást és 8 km futást. Majd ezek után immár Pível megfőztem az ebédet. Pusztán maradékból, de olyan jót csináltam, hogy elájultam magamtól. Rendesen jó volt ez a nap is!
Szóval én kb. úgy számoltam, hogy "papírunk van róla", így Petikém két nap ovi után már ki fog dőlni (tök jogos felvetés, nemár, hogy nega vagyok. :) A normál gyerek egy hétig szokta bírni az ovikezdést...). Így nekem most ez a 2*2 óra is nagy ajándéka volt már a hétnek!
Boldog vagyok!
(Egyelőre lassú, megfontolt munkahelykeresésben vagyok. (Lesz egy nyugdíjas mamánk márciustól.) Addig meg, ha van valami klassz, amit tényleg szívesen csinálnék, azt azonnal megpályázom, hátha... de különben irtó szerencsés vagyok, hogy itthon lóghatok még GYES-en egy ideig. Bár nemtom meddig, mert Laci kocsit akar cserélni... Pedig az elmúlt két nap után is már kezdem úgy érezni, hogy mégiscsak élvezném én ezt! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése