Tapasztalatszerzés

Megint ránktelepedett az unalom. Tudjátok az a jófajta. Semmi extra nem történik, és ezt nálunk határozottan ki kell élvezni.

Mi meg ki is élvezzük.
Csütörtökön Esztinek nyílt nap volt az oviban, délelőtt lehetett ott lenni. Jó volt!
Hát ne is mondjam: Eszti a legszebb, legokosabb, legügyesebb. :) Így tömören. Az ovi meg egyszerűen jó! Játékok, szereplések, magültetés, éneklés minden.
Laci meg addig szabin volt itthon Petivel. Korábban már ráérő idejében kitalálta, hogy akkor már pénteken sem megy dolgozni és ha már itthon van, akkor Eszti se menjen oviba. Menjük el az Élményfürdőbe!

Mivel megjött a Kecskemét kártyám végre (ez ad a belépőre egy adag kedvezményt), a gyerekek nem betegek, mi meg amúgy is ráérünk, hát ja, menjünk!

Úgyhogy péntek délelőtt tök jó volt, elmentünk az uszodába négyesben.

Reggel azért elbizonytalanodtam egy pillanatra, amikor Pepp megyek úszni, pancsikolni rikoltások közepette a pizsamájára elkezdte húzni a bakancsát, miközben Eszti a háló ajtajában magyarázta az apjának- aki éppen akkor ébredt- hogy nehogymár csak itt feküdjél és semmit se csináljál! (Majd később kikészítette az alsógatyáját és a zokniját is, hogy megfelelő ütemben haladjanak.)
Szóval megérdeklődtem Lacitól, hogy biztos olyan remek ötletnek tartja-e még így is a dolgot, hogy a kávénkat kábé húzóra kellett legurítani a két lelkes szereplőtől.

De igen! Vitathatatlan, hogy április elején egy hétköznapi napon az Élményfürdőbe menni, tök poén! (Van azért egy feelingje annak, ha tök egyedül hullámzol a hullámmedencében. :D )

Laci egy fél óráig nézegethette Eszti úszóbemutatóját, egészen addig, amíg ez utóbbi magára nem aggatta a karúszóit.  A megszokás, na! :D
Petim meg, jajj! Csakis nyakig vízben szeret lenni. Ezért neki a 60-80 cm-es medence volt az etalon (ne nézzél), aztán elbambultam, nem is néztem egy pillanatra. És elmerült. Pár mp. múlva rántottam ki, megtörölte a szemét, és ment tovább. Te, még egy kis ijedelem sem látszott rajta. Köhintett kettőt, aztán: ne nézzél!. Ja, nem hát!

Aztán szerencsére rájött, hogy a pancsolóban, ha hason van, akkor a lábait fellöki a víz és kézen járva is nyakig van a vízben, így a továbbiakban beérte ezzel a medencével is. És majd megzabáltam, amikor így kiabálta: apucikaaaa, tudok úszni!
Azért Esztit is sikerült karúszók nélkül kihajítanom a sodrófolyosó vizéből úgy, hogy engem visszasodort a víz. Na, amikor elmerült, akkor egy pillanatra megijedtem, de szerencsére ott volt egy tanítónéni egy pár gyerekkel, és üvöltöttem, hogy "szedd ki!", és ő gondolom, abszolút erre volt felkészülve, már ki is rántotta. Én meg mentem egy kört, mert vitt a víz. De szar volt azért, na! Pedig annyira tudom, hogy a sodrófolyosó veszélyes.

Aztán ami még izgi! Hogy én mennyi tapasztalatot szereztem! Úúúú! Délután ugyanis szemencsípett egy méhecske/darázs! Na erre varrjatok gombot!
Éppen elugrottam a gyerekekkel a DM-be nagybevásárlást tartani, és ahogy kiléptem az ajtón, egyszerűen a szemembe csapódott valami és persze odakaptam és már meg is szúrt és láttam, hogy sárga.
Nagyon keményen bepánikoltam. Mert én vagyok az, akivel ugye nem történhet semmi!
Anyám, nagyon durva volt, de tényleg, ugyanis ott a két gyerek, a motor, a szatyrok lógtak a kezemben és én komolyan nem tudtam, hogy ez akkor most belecsípett a szemembe és örökre megvakulok vagy hogyisvan? Szóval hazarohantunk.
Tapasztalat 1. : ha gáz van, a gyerekek igenis kezelhetőek. Pepp felkapta a lábát a motoron, és hagyta, hogy őt tolva hazáig rohanjak vele, Eszti az persze helytállt, jött rendesen. Itthon a lakásajtón belépve azt mondta, hogy én mossam le a csípést és ő meg levetkőzteti a Petit. És tényleg.
Én meg sikítva-hisztizve bömbölve felhívtam az apjukat -aki természetesen az esetek 90 %-ban ilyenkor már otthon van, na most átment az anyjáékhoz.
Szal tapasztalat 2.: biztos nem vagyok annyira hisztis, amennyire most gondolom magamról, mert Laci simán komolyan vett és 2 percen belül hazaért. (Majd persze elment kálciumért, mert hiába állítom magamról, hogy a mi házipatikánk mindenre fel van készülve...)

Tapasztalat 3.: minden jó úgy, ahogy van. Ha nem csíp meg az állat, akkor én Laci után akartam menni a mamáékhoz a gyerkőkkel DM után. Esztit ott is hagytam volna, Peppel meg bevásároltam volna hétvégére a SzilCoopban bicajjal.
Erre, amikor hazajött Laci mondta, hogy jó, hogy nem jöttünk, mert a mama full takony. És a bevásárlás tekintetében este a Tesco katalógus hátuljában találtam egy 1500-as kupont, amit így ma fel tudtam használni. Úgyis terveztük a hó eleji nagybevásárlást, így nyertünk rajta 1500at.
Végülis ennyi tapasztalatért megérte (főleg, ha napokon belül felszívódik a csípés helye, mert egyelőre egy kisebb pukli belelóg a látóterembe).
És az az érdekes, hogy azt hittem, bedagad az egész és durva látvány lesz, de nem. Eszti pl. nem tudta megmondani, melyik szemem alatt történt az akció.
Szoktak röhögni rajtam, milyen hidegvérrel tudom kezelni a gyerekek néha előforduló mérgező növényevő, balesetes és fulladós állapotait ("úúúvazze, én már rég bevittem volna az ügyeletre" és társai) na tapasztalat 4.: van az a szitu, amin annyira be tudok pánikolni, hogy szinte elmennek otthonról. Ez olyan volt. Még én is meglepődtem magamon. :)