Még a hétvégéről meg a mai napról

Muszáj elmesélnem, hogy olyan jó volt, hogy összejött a Julcsiékkkal a találka (mert ugye jellemzően az történt, hogy ez az esküvő volt az egyetlen stabil elfoglaltságunk a hónapban, de anyuék is pont ezen a hétvégén jöttek, meg Julcsiék is. ) De vasárnapra azért simán összehoztuk.

Nemrég még babatalinak hívtuk a fórumos találkákat, csak úgy mondom. :)
Most meg már az egész fórumos dolognak vannak keményen nosztalgikus pillanatai. (Óó, amikor még csak egy-egy babánk volt. -És elhomályosuló szemek. :) ). Mostanra már kisgyerekek, nagygyerekek, egygyerek, kétgyerek, háromgyerek.

Szóval ezen a képen már szinte nagygyerekes a téma (főleg, hogy Petit nem sikerült abban a pillanatban a fotóra taszigálnom. ) De szépek így is. ;)
(Marcival és Grétivel.)

Olyan édesen elvoltak. Igen, sikítva rohangáltak. :) (Ebben a korban ez a legfőbb jelzője a bulinak. :D ) Szóval jó volt!

Ma meg elmentünk az immunológiára. Izé.. szóval egy éve voltunk.
Mentségemre legyen mondva, hogy valójában mindegy, mert a vért leveszik, aztán max. a vasat kell szedni továbbra is, meg a Tsejtről tudunk meg infókat. De ez ugye nem oszt, nem szoroz.

Na végre elindultunk reggel Pestre. 100ezres kérdés? Meddig jutottunk?

a) az ajtóig
b) Pestig
c) a Tescoig vazze...

Igen c) És ott mondom jéé, szinte hallom, ahogy Eszti a kedvenc Sabaton számát énekli a cd-re.... És hátranéztem. (Ugye Eszti oviban volt.) Hát Pepp éppen eregette a rókát hátul! (Laci szerint egyértelműen azért, mert Pí a 6-ost kérte, (mindig kérik a számokat) ő meg sutyiban a 4-est rakta be. Erre elhányta magát. :D )

Szóval aztarohadt! Az volt a mázlink, hogy nagyon hideg volt reggel és még a víztaszítós télikabátot adtuk rá. Így az ülés nem lett tropa (amikor egyszer anyuéknál a ház előtt dobta ki, akkor az egész ülést ki kellett tusolni).
Laci 180 fokos fordulat, irány haza. Közben én térdeltem az első ülésen hátranyúlkálva. Kiabáltam Lacinak: "Állj meg, még jön!" "De itt nem tudok megállni!"
Anyámborogassvót!

Aztán hazazúgtunk hányatott sorsúan, majd öltözés, öblítés, mosásindítás, dokifelhívás: megvár-e minket, ha csak most indulunk. Megvárt.
A gyereket nézegettük két oldalról, de ááá, semmi baja nem volt. Kocsiróka... Úgyhogy újra elmentünk Pestre (felpakolva egy szatyornyi váltásruhát és törcsit :) )

Laci nem nyüzsgött velünk a rendelésen, mert minek. Aztán hamar végeztünk is, és jött a vérvétel. Úúú, mondom na. Olyan régen voltunk, Peti meg lehet, jó erős....  Lehet Laci is nyüzsöghetett volna. De nem volt erős, simán fogtam egyedül is.
Viszont sírt persze, de viccelődtem, hogy ne érezze már szarul magát. És abba is hagyta félúton (vagy 3 fajta mintát levenni van vagy 1 perc, amíg folyik). Na mondom, most mondd, hogy "kemény vagy"! (Amúgy ezt szokta kiabálni. :) ) De most: Nem vagyok kemééééény! És sírt még egy kört.

De semmi gáz, itthon a személyes sztorija a mai napról: Széthánytam a kocsit. Így hánytam: boááááá. (És élénk vihogás hozzá.) Volt szuriszuriiii! Itt. Azt mondtam aúúúúú. (És élénk vihogás hozzá.)

Szóval jóvan, ezen is túl vagyunk. (Nem szeretem amúgy, mert nagyon tudatosan kell itatni, gyengén folyik a vére alapból, és a jobb kezén a hajlatban pl. nincs vénája, nem mondom meg miért, mert a kórházat nem látott gyerek szülei jujjognának, így kézfejből veszik le.) De legalább nyerünk az ügyön egy teljes vérképet évente.
És holnap megesszük a húsvéti sonkánkat! Juhéééj! (Ma ettük volna, jutalmul a pesti út fáradalmai után, de reggel jutott eszembe, hogy azt előző este be kő áztatni, hejj! :) )