A jogaim valahol elvesztek útközben

A tegnap reggel úgy indult, ahogy a Boribon... ("Boribon bánatosan nézte a felhős eget. Milyen szomorú nap van ma." . )
Aztán kisütött a nap, és terveim szerit marha jól alakult volna. DE.
Elterveztük, hogy Lacival futunk egyet együtt. (Holnap megy csak dolgozni.)
És az milyen ultraromantikus lesz. Na ebből az lett, hogy ő nyígott még egy kört, hogy inkább még inkább harmadnapos (Jótanácsom: Soha ne rúgj be 35 felett!! :D ), elsétál velünk, de nem fut. Így bementünk a nullkm kőhöz semmit tenni. Ott jó volt egygyerekesnek lenni, aztán hazajöttünk, összedobtam az ebédet és elmentem egyedül futni, amíg ezek ettek (Különben nem véletlen ez sem. Petinek adtam egy falat brassóit. Úgy köpte ki, mint a huzat, azonnal. Lacival leültek ketten enni... Nemhogy húst, krumplit, de még tzatzikit is evett hozzá.)

Az én hurráfutásom? Huhh, van olyan, amikor nagyon nem megy.
És ez a tegnapi nagyon olyan volt! Kiizzadtam magamból 6km-et, de nagyon nyögve, kínszenvedve, hogy is fokozzam még, de kellemetlen volt.
Aztán gondoltam, biztos túl gyorsan indultam, és hamar elfáradtam. (Mivel nem hallgattam zenét, nem volt bedugva a fülhallgatóm, nem tudtam út közben mennyi az annyi).
Aztán Laci ránézett itthon az eredményemre és felvilágosított, hogy nemhogy gyorsan indultam, de nem voltam mostanában ilyen lassú...
Mindegy no. Van ez így.

Aztán végig arra gondoltam a küzdelemben, hogy de fasza lesz, ha Peti lefekszik, akkor elmegyek szaunázni és már ezért megéri kitartanom.
Éééés, Peti nem feküdt le... És Laci sem mondta egy szóval sem, hogy sebaj drágám, menjél csak el nyugodtan. Helyette kiverte a balhét, hogy mit is gondolok már ezzel a szaunával!
(Zárójel: Nem voltam szaunázni január óta- emlékszem, mert akkor volt az a nagy ónosesős jeges út, emellett masszázson sem február óta, máshova meg nem járok. Bár a vita hevében az "elugrottam kávézni egyedül" alvásidőben és a könyvtár is fel lett emlegetve.) Szóval igenis zokon vettem, hogy csessze meg mindenki! Most tényleg! Ráadásul kb. úgy érzem, hogy nincs jogom szabadidő után pattogni, hiszen itthon seggelek GYES-en és ezzel még pénzt sem nagyon keresek. Úgyhogy csőd...

Überharagot tartottam Laci felé (aki ma Microsoft konferencián van, szal nemsokára hazaér, és békítő szándékkal reggel persze azt mondta, menjek nyugodtan szaunázni, majd ő koordinálja a kisebb/nagyobb gyerekeket. De inkább kitekerek a dombhoz, megnézem a futópályát... Hátha keményebb leszek ma...)

És most megyek is és összerakom az önéletrajzom. Mert jogokat akarok! És szétgürizni a belem, hogy én is azt mondhassam, hogy egész héten dolgoztam, pihenésre van szükségem! Úgy ám!