Még mindig nehezen szelel az orrom, olyan bosszantóan, hogy szívom, szíííívom be a levegőt, de a nyamvadt taknya meg megszűri a mennyiséget.
Azt hiszem álmos vagyok, pedig azt hiszem aludtam egész éjjel.
És veszélyes az utcára is mennem, mert ma nagyon magas az "ezt mindjárt felrúgom, ha még egyszer megszólal" mutatóm.
Még a poszt címem is ez a minden eredetiséget nélkülöző, különben sem gyereknek való énekecske (hát komolyan: vagy 1 hétig tanultam youtube-ról a megfelelő dallamot és azután is még szintén 1 hétig oda kellett figyelnem a hajlításokra -vagy mik azok benne. Olyan nehéz. A bokázó máktörőről és dirregő mozsárról ne is beszéljünk!). Természetesen jogos büszkeséggel mesélem el, hogy mindkét gyerek hibátlanul énekli a 3 versszakot.
Node.
Peppnek megmondtam, hogy beteg vagyok, unok mindent, ne bosszantson már! Nem hitte el. Kipróbálta mit bírok. Nem sokat, így kiabáltam vele. Amire ő nagy pillogó szemekkel odajött simogatni (nem kell sajnálni annyira őt, éppen a kicsöpögött joghurtot pacsmagolta szét az asztalon).
Aztán valahogy sok vonatot és legót építve túljutottunk a délelőttön.
Magánszám tekintetében végülis csak az ablakpárkányról zúgott le fejjel a szobabiciklire. Hiába pofáztam, hogy nem vagyok egy türelmi top termék a szaltója nélkül sem.
Megúszta külsérelmi nyom nélkül.
Az ebédelés csak egy icipici szeletke életünknek, hogy érezze mindenki. Ez olyan mindennapos. (Meg amúgyis, most nyávoghatnékom van.)
Aszongya rakott spárga.
Mi az benne anyucika?
"Husi, rizs és a zöld, az spárga."
Megkóstolja a spárgát.
Nem jó. Nem kérek párgát! Vedd ki!
Kiveszem. Amíg szedegetem át magamhoz, egyet bekap. Asszem pont egy csúcsot.
Finom, kérek még párgát!
Fasza. Visszapakolgatom. De cselesen már csak a csúcsokat.
Túl nagy falat párga, nem kérek.
"Akkor hagyd ott!
Vedd ki párgát!
"Nem veszem!"
Néz, néz, látja, hogy ez nem viccel. Elkezdi ő átpakolgatni a tányéromba. Villogtatom a szemem, erre abbahagyja és végül megeszi az egész tányérral.
Finom volt. Kérek még!
Kicsit elkap a sikítás feeling...
Azért csináltam egy adag vaníliapudingos fahéjas rudat. Hogy ne mondhassa senki, hogy csak ülök a seggemen itthon és rinyálok.
Viszont tényleg farsang volt ma az oviban.
Tudom... én is eszementül forgatom a szemem arra a hírre, hogy má'megint királylány! Az! (Végülis még egyik évben sem volt kifejezetten az, úgy voltam vele, hát legyen, ha az akar lenni. Pedig ez pont olyan ruha volt, amiből sok mindent ki lehetett volna hozni. Dehát ez királylány.
És annyira poén, mert tényleg királylány. Képzeljétek, megállították anyut Esztivel az Arénában pénteken, hogy olyan szép kislány, nem akarna-e reklámfotózáson részt venni. Anyu a bölcsebbik formáját mutatta, és mondta, hogy majd a szülei eldöntik. Úgy volt, hogy hívnak. De aztán nem hívtak.
Mindegy különben, mert úgyis csak addig akarták volna szegény gyermeket fotózni, amíg el nem vicsorítja magát a "mosolyogj!" felszólításra. :) )
Szóval igenis nem csak szerintünk szép! :P
Hallod, annyira kísértetiesen hasonlóan gyíkok ezek a mi öröktízkilósaink; Véda azért nem akarta megenni a levesből a répát, mert nem megfelelő szögben állt a kanalán! Miután megfordítottuk, úgy már finom volt. Estig mesélhetnék én is :D
VálaszTörlésHahaha-hihihi-huhuhu! Jól sejted, lenne még mit mesélni. :D
Törlés(Különben ne sértegessen kend, itt 11 kiló! Jóvan? :P )
Szerintem sem csak szerintetek szépséges! :) Ezt jól megírtam, na mindegy. Én is takonykóros vagyok, de már jobb, így az alaprinyaszintem is megemelkedett, simán kiállhatatlan kategóriába kerültem. Ma szerencsére itt volt anyám, mert a büdös kölke nem ette sem a füstölt-főtt tarjás porcit, sem a kockasajtosat és én már nem bírtam idegileg (bezzeg én gyerekként fizetés után pár nappal választhattam, hogy zsíros vagy margarinos kenyeret kérek -e...), anyám bepróbálkozott, így evett majdnem 3/4 szelet kenyeret... (a fél kilósból, gondolhatod, mennyire jól lakhatott...) Na de majd magamnál folytatom a rinyálást, mert lenne mit kajaügyileg mit mesélnem. És az én hurkás babámnak már tökre kivan a gerince.
VálaszTörlésJah, és a welnessen kívül a spárgakóstolás is kimaradt az életemből, el nem tudom képzelni, hogy miféle íze lehet...
Sokszor morgolódom azon (is), hogy a csajszikánk olyan kis nyomika mozgásilag, de mikor olvasom Pepó hajmeresztő mutatványait, akkor azért megbékélek a sorsommal picit. ;) Na jó, a párbeszédeknél irigykedem, de ne legyek mán telhetetlen. Jobbulást!
Sorjában:
TörlésHa megveszek sem jövök rá, mi az a porci. Kockasajtos variációban sem. ;)
Addig ne sopánkodj, amíg nem a bordája áll ki! :D (De sejtem, hogy nem jó poén nálatok, hogy még a válogatósság is jelen van.)
És a lényeg! Óóóó, a spárga! Hát hamarabb fogsz spárgát kóstolni, mint wellnesselni: ugyanis nemsokára megjelenik a piacon! (Talán áprilisban már van, de nem emlékszem pontosan. Mi még a tavalyi, fagyasztóban elbújt adagot ettük most, de nem úszod meg, leírom, hogy s mint kell csinálni és csinálni fogsz! :) )
Nagyon finom, tényleg!
Jaahhhaaj, az a bibi, hogy tudod Pepp is mennyire bendzsa (konkrétan egyensúlyproblémás is, meg gyengusz is), de életveszély, hogy ez őt nem zavarja....
A párbeszéd meg majd jusson eszedbe, amikor a kamaszCuki visszapofázik. "Ó, hiszen erre vágytam. Vagy nem? :P"