Apa nem vállalhat több szolgálatot!

Ma Laci szolgálatban volt, így egyedül voltunk. 

Hááát.... izé....

Szóval oké, csak a szokásos volt, de tényleg, viselkedésben semmi plusz idegcincáló. 

Ez ügyben már amúgyis észrevettem, hogy a határaink igen végtelenné váltak az elmúlt 2,5 év folyamán. Mondjuk pl. a tegnap este a fürdőszobapadlóra kinyomott fél tubus fogrém látványa senkit nem őrjített meg. Mindenki tette a dolgát: Laci elvitte Petit a szobájukba, Eszti elszórakoztatta, én meg feltöröltem. (Még ma is mentolszagú volt a felmosásom, és habzott is, ha jól belegondolok. :D )

De ma akkoris kikészültem. A Peti annyira, de annyira... Béna. Na! Apám, ez akkoris képes elesni, ha éppen egy helyben áll.

Délután elugrottunk a Jakóba kakaóporért (az van vagy 10 perc sétára, kemény!) Félúton, miközben a két gyerek 1-2-3 gepáááárd felkiáltással rohangált, egyszer csak az egyik jobbra indult a másik meg balra. És bááááám!  Óriásütközés lett. Természetesen Peti az, aki mindig ultrán megszívja, mert nem támaszt ki rendesen. (Ez ügyben Eszti se kutya, de ő legalább 10-ből 8* megmarad állva.)

Peti meg ugye esik.... na és a kezét meglendíti felfogni az ütést, de mire azok odaérnek, max. a könnyeit törölgetheti vele. Megint felnyalta a betont, megint ömlött a vér, természetesen 10 perces útra nálam 0 zsebkendő.

Aztán elráncigáltam őket duzzogva boltba, megvettük, amit kell. 

Útközben meg volt ám már minden Eszti részéről: Te vagy a legrosszabb anyuka. 

Mondom "mi is a bajod? Hogy szétvet az ideg, mert az öcséd szájából ömlik a vér és emiatt éppen nincs kedvem "gepáááárd" felkiáltással hazáig futni? Hát akkor igen, az vagyok. Különben éppen kel a tészta kakaós csigának, szerintem megveszlek vele otthon."  

Nem veszel... 

(De, megvettem. Fél óra múlva és 2 kakaós csigán túl már Szerinted ki a kedvenc anyukám? volt a téma. :D )

Nade hazaérve leültek a konyhaasztalhoz, megnéztem Petikém sérülését mennyire gáz. Oké, megmaradsz. Elengedtem a fejét... 

... és lefejelte a konyhaasztalt. 

Várjál! Ugye van az asztal széle, meg a terítő rajta, nem vág. Elhiszitek, hogy belefejelt az asztalon hagyott zsírkrétás doboz szélébe? És felvágta a szemhéját vele? Most a másik oldalon, mint pár hete... szóval ehh.... Erre egyszerűen nem lehet mit mondani.

Aztán elhúztak a környékről szerencsére, amíg kisült a kakaós csiga. (Értek hozzá: ezeket elég messzire lehet üldözni egy adag krémtúró megvillantásával. Úgy elspuriztak a konyhából, nehogy tényleg azt kelljen enniük uzsira, mintha ott sem lettek volna. )

Azért várom haza Lacit. (Aki miután meglátja Pepp szétvert száját és megvágott szemét, kétszer is meggondolja, hogy mikor hagyja őket velem 24 órára egyedül.)

A beígért videó viszont itt van. 

Volt valaha, hogy azt mondtam, holnap elmesélem, és tényleg elmeséltem? Ja... szerintem sem. Így videó van, ami gyönyörűen mutatja az artikulációs problémákat (normál beszédet ugye nem tudok levideózni), de a logopédusról meg most nincs kedvem csacsogni. Pedig marhajó.

Viszont akkoris büszke vagyok rá, olyan ügyesen énekel és mondókázik úgy, hogy itthon tanulja meg pusztán szórakozásból őket, nem pedig a közösségből ragad rá. Úgyhogy akár meg is bocsátom neki, hogy a minap bedobta a papucsomat a nyers nokedlitésztába.

(Ess, eső, ess!
Holnap délig ess!
Zab szaporodjék!

Búza bokrosodjék!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!) Eddig a családból senki nem ismerte ezt a dalt, és nem is érteni, szóval.... :)

És csak szólok, hogy igenis le vagyok sokkolódva, mert tegnap blöffből benéztem Eszti szájába fogmosáskor (mivel a fórumon már van két kiesett fog), szóval pafff: jön két rágófoga hátul. Akkorára van duzzadva az ínye, mint a fejem... Szerencsére nem fájlalja, észre sem vette, de ebből biza fog lesz. Kettő is... Gyorsan meg is mozgattam az elsőket, de azok még beton stabilak.  :)