Hű, elég cefetül érzem magam. Dehát ez van. És csak bízhatok abban, hogy a gyerek fejéből egy-egy félresikerült nevelési aktus egyszerűen kitörlődik.
A kutyamindenit, de durva voltam ma! Az történt, hogy szombatig Peti egyszer életében végigszórakozott egy délutáni alvást. 2 órán keresztül énekelt, mondókázott, elvolt, de nem aludt, így kivettem a kiságyból délután 3-kor, aztán ez van. Nem is volt izgi, simán kibírta estig.
Szombaton aztán újra megtörtént, viszont itt már kisebb bömböléssel tarkítva. Jól van, még mindig: ez van! Nem volt vészes, próbálkoztam sokáig (1,5 óra), semmi. Kivettem.
És ma (4 nap múlva) megint.
Elindult a fekvés, ő táncolt és énekelt a kiságyban. Nem érdekelt. Egy órán át elvolt, majd kezdődött: anya, bekakiltam, anya vizet kérek, anya folyik az orrom kör. Amikor bementem, rám nézett nagy vigyorral: Nem aludtam. "Ja nem, de most fogsz!" És erre a mosoly letörlődött a fejéről és indult az üvöltés.
Na a spirál úgy alakult ki, hogy minál inkább bömbölt, annál inkább úgy éreztem, hogy annyira kifárad már, hogy tuti el fog aludni. Így hagytam. Sokáááig. Nagyon sokáááig. Iszonyat sokáááig!
Néha persze bementem csitítani a "neeem, neeem, nem alszok!" üvöltést, melléfeküdtem, de semmi eredménye nem volt, ezért kurvára ideges is lettem, jól felpörögtem, felhívtam Lacit, akit tájékoztattam, hogy a ku** életbe, ba**m**, nemalszik, a ro*** pi*** és amúgyis legszívesebben kitenném az erkélyre kiságyastól és különben meg &#@*/#˛°˘^˘**.
Teljesen elfajultak a dolgok. A gyerek taknyanyálaegyben módon bömböl a kiságyban, én leginkább kint magamban átkozódom és kurvára nem tudom, mi a helyes.
Azt ugyanis nem gondolom annak, hogy 2,5 évesen szépen suttyomban kezdünk majd nem aludni délután (totál értelmetlen lenne, az oviban úgyis kell majd, akkor meg ne borítsunk már be mindent előtte, ráadásul ő majdnem mindig 3 órákat alszik, ha lefekszik, szóval nem hiszem, hogy szimpla kicsi alvásigény...)
Aztán Eszti megoldotta a problémát. Ő ma nem ment oviba, ugyanis Laci anyukája elvitte egy délelőtti bábelőadásra a MűvKp-ba. Na Eszti 14.22-kor bejelentette, hogy neki nagyon elege van a Petiből (nekem is..), mert ő le szeretne feküdni. (Ő amúgy nem szokott, de mindig pihen az ágyban sziesztaként, most mégis meggondolta magát.)
Na oké, akkor Peti végzett, te meg aludj! Így is lett. Ő szépen lefeküdt, el is aludt, Petit kihoztam és ő vígan nézte a szirénázó mentőautókat a jutúbon...
Vagyis teljesen értelmetlen volt bőgetni, mert így sem aludt el, de legalább eszméletlen szarul érezhetem magam miatta...
Na, ki az "Év szaranyája" cím nyertese? Yess!
... és mit kap az év "szaranyája"?
VálaszTörlésWellness-t ;-)
Ez övön aluli volt. Leülhetsz! Egyes! (De azért elutazom veled, ha szeretnéd. :P )
Törlés:D Ez tetszik! ;)
TörlésÉn is szaranya vagyok (az enyim rettentő rossz délutáni alvó, olyanra is volt példa még régebben, hogy üvöltöttem, hogy aluggyá mán!!!, mire ő meg röhögött, az ember meg szenyózott, hogy úgy próbálom altatni, mint a L'art pour l'art Társulat Altató dalában. :D És én még wellness-t sem kaptam érte!!! :P :D (Sőt, még sosenem voltam wellness-elni sem, de egyszer hátha kipróbáljuk, biztos nem rossz, ha már ennyien dicséritek!)
Jaahaaahaj, a te férjed is az a megértő fajta.... :D (Szenyák tudnak lenni, pedig néha tényleg nem egyszerű azonnal dönteni, hogyan tovább.)
TörlésEskübecsszó, csak nyerjem meg 25 millát végre, befizetlek egy wellnessre, hóttuti! :)
Ugyan-ugyan! Nem vagy az.
VálaszTörlésAkkor éreztem hasonlót, mikor Nándi már annyira hisztizett 3 évesen, hogy beraktam a szobájába, és behúztam az ajtót, hogy jelezzem: nem vagyok kíváncsi rá. Nem tudom miből gondolta, hogy bezárom (soha nem tettem ilyet), de olyan kétségbeesetten rohant az ajtóhoz, hogy a térdével beverte az üvegezett ajtót. A frászt hozta rám, de nem vagdalta szét az üveg. Azóta is utálom az üvegezett ajtókat. :-(
Anett
Ehhh... jó sztori. Majd legközelebb, ha hazajön, érdeklődd meg, emlékszik-e még rá, jó? :)
TörlésJaj, megkérdeztem ám, még akkor hétvégén! Ésss emlékszik, de nem úgy, ahogyan én. Azt mondja direkt térdelt az ajtóba, mert mérges volt rám, de persze megijedt, hogy betört az üveg. Hát ennyit arról, hogy ki mit gondolt az esetről. ;-) És én még hogy sajnáltam szegény, ártatlan gyermekemet! :-)
TörlésÉn ölellek! És együtt sírok veled! És együtt anyázok és rohadjmegezek veled!
VálaszTörlés(és majd a gyerekeink együtt járnak a mókushoz terápiára, jó?)
Szóval ölellek szeretettel! A gyermek önismeretre tanít. Nem feleltet, csak tanít. Saját számládon lesz majd az, amit megtanultál a tanításokból, nem az övén. :-)
A mókus nekem sem ártana...:D De oké, köszi, igen, vettem, jól esett. :)
TörlésMost ez komoly, hogy ettől szar anyának érzed magad?????? Na ne már!
VálaszTörlésEgyébként puszillak!
Nomá'. De akkor aktuálisan full gázos volt! Nem 5 percre hagytam ott egy kommunikáló gyereket. Jujjfujj! Ráadásul kb. magamtól is megijedtem...De mindegy, ma is szeret még. Azt mondta. :)
TörlésHa én számolnám, hogy hányszor ijedtem már meg magamtól...
Törlés:)
Ahh, engem ez mindig úgy megnyugtat, hogy másnak is száll el az agya, de úgy istenigazából! Nekem bevallom már rég volt ennyire, (Peti mellett tényleg harcedzett lettem :) ) talán ezért is nem esett jól, hogy még mindig simán megtörténik.
TörlésNanehogymár car anya legyél! Sajnos nálunk is volt egy választóvonal és bármit tettem Juniorral akkor sem akart aludni. Szóval tőlem hiába kérdezed a megoldást én biztos nem tudom.
VálaszTörlésDe ő már idősebb volt, nem? Olyan 3 évre emlékszem, amikor többeknél eljött egy ilyen időszak... De az bizti, hogy akkor nem kérek tőled tanácsot. ;)
Törlésnem láttál tegnap előtt, mikor az uccsó tréningből csináltuk az elsőt. na. ha láttál volna nem szaranyáznád le magad ;-) és ő már 5, szóval fog rá emlékezni (sőt ma meg is kérdezte, hogy miért is dobtam el a gördeszkát)
VálaszTörlésevvan.