5. szülinap

Háthooogy? Háthooogy? Még most is le vagyok döbbenve, hogy van egy 5 éves kislányom. Vajon 18 éves korára megszokom? :)
Édescukifalatka és már 5 éves!!! De tényleg! Huhh!

Na jó, ha ezen kilihegtem magam, akkor jön a mesélnivaló meg a hűdecuki képek stb! :)

Mert ő tökéletes, papírforma szerint hozta a történéseket: ajándékokon meglepődés, nagyon megörülés, egész hétvégén azzal játszadozás. Annyira szeretnivaló jelenség az egész kislány!

Végül már megköszöntöttük pénteken.
Bementem a Jakóba, hogy rákérdezzek, lehetne-e a HelloKittys mini tortából rendelni. De nem lehetett, mert azokat csak úgy hozzák. Nem akarom tudni, honnan.
Másrészt viszont van most bent pont egy. Eltegye vasárnapra? Öööö.... de ez egy torta. Mondtam nagy naívan...
"De ez marcipán és párizsi krém, 2 hét a szavatossága". Nem akarom tudni, mi van benne.
Oké akkor mindegy, melyik hűtőben áll. Kérem.

Így lett az, hogy meséltem Lacinak, hogy beszereztem mindent és akkor kigondolta, ha már úgyis minden megvan, akkor minek várjunk. Ja, végülis csak a szülinapjára kéne... :) De jött a hévége, hadd játszon az új játékával. Legyen buli!

Amikor apával hazaértek az oviból, akkor Peti szorosan átölelte Eszti lábát. Felnézett rá és azt mondta: Kérek tortát! Szülinapra! (Lassan ideje lesz a titkot előtte is titkolni. :) ) Eszti azonnal felfogta, hogy itt valami izgalom van (ráadásul kiszagolta, hogy sütöttem valamit- mást amúgy), ő így aztán nagy vigyorba vágta magát és jött a konyhába.

Igen, apa is nagyon cuki a háttérben. :)
A gyertyafújásról annyit, hogy mindelfújta, majd pár óra múlva megkérdezte, hogy akkor neki egyébként mikor fognak kinőni a szárnyai, mert ő azt kívánta.
Ehhh.... mondtam soha, mert elmondtad. :D Különben több soron átrágtuk ezt a szülinapi kívánság témát, de úgy látszik még majd beszélünk róla.

És még: Jól látható az a balos? A sajtos croissant? Nem? Hát íme:

Annyira jó vagyok! (És egy szavatok sem lehet, mert az előző napi kuglófomat pl. le sem fotóztam dicsekvésre... :P ) De ez valami királyság volt!

Itt újra cukiEszti (ja, lecserélhetném már a karácsonyi mintás terítőt, mi? )

Meg ezt még ideteszem. Ugye látható a jobb sarokban megbúvó "Én aztán ki nem várom, amíg valaki felszeleteli a tortát!" :D Ááá...

Petikém is láthatóan nagyon lelkes, maximálisan a születésnap bűvöletében él. A HelloKittys nagy részét is ő ette meg. Meg ugye jönnek még köszönteni, legalább egy hetes ez a gyerekszülinap. Sütünk mi még tortát eleget!

Aztán tegnap megsütöttem egyet az oviba. Petinek mindegy, csak édes legyen, hát rá volt állva arra is. De nem kapott belőle. Maradt viszont tejszínes csokikrém.

Ma aztán ebédidőben jött éhezve. Amúgyis betojok tőle, olyan jópofa, és akartam már mesélni, ahogy állandóan alkudozik, ellenkezik. Így ezt a párbeszédet akkor gyorsan leírtam:

- Eszek tortát. Biztos.
- Ebédre? Biztos nem.
- Eszek tortát. Muszáj!
- Nemár! Nincs is torta. Elvitte Eszti az oviba. Majd hétvégén sütünk megint.
- Picikkéééét!!
- Nincs torta, krém van csak. De először ebédet eszünk, aztán kapsz krémet.
- Először krém.
- Nem, először ebéd.
- Először krém.
- Na jó, eszünk ebédet, gyere!
- Jó. Mákos tésztát kérek. :D
(Azért végül rendben megette a paradicsomos húsgombócát is. Csak gondolom szó nélkül megtenni az olyan snassz. :) )

Úgyhogy a szülinapos tündérbéka ma alig várta, hogy oviba menjen. Mindenkinek elmesélem, hogy ma van a szülinapom. A legszebb ruhámba megyek ám! Várj, kiválogatom a legcsillogóbb csatokat! (Az csak egy zárójeles kérdés Hajnikához, hogy az vajon normális, hogy van egy csillámos tetkója a karján, amit életében először feltettünk rá és egy hónapja nem kopott le? :D )

Nu, hát ilyen egyszerűen volt ez a szűkcsaládos 5. szülinap.