Legalábbis gyerekalvásból.
Peppkirály csütörtökön köhögni kezdett és pénteken már langyoskásan kelt fel. És le is feküdt délelőtt 10-kor... Aztán legközelebb hétfőn reggel kelt fel...
Szemernyi túlzással persze.
Annyiból szerencsénk volt, hogy karácsonykor ugyanez a móka ment, de akkor napokkal később kezdett köhögni, így tök soká lett kezelve. Most meg pénteken már azon melegében a dokinál volt.
Helyettes dokira kényszerültünk, de nagyon alapos volt. Marha sokat kellett várni, még úgy is, hogy Petikém lerövidítette a várakozást, egy jól irányzott rókával a rendelő közepébe.
De már majdnem mi jöttünk, így emiatt csak egy anyuka engedett előre minket (gondoltam rá, hogy hányhatott volna 3 beteggel hamarabb is. )
A nyilvános taccs sem volt gáz, mert a rókafogó tehetségemmel éreztem, hogy jön, így csak a sálam bánta (de az mondjuk nagyon). És azt is megtudtam, hogy nem feltétlen a sok takonytól hány ilyenkor, hanem a szapora levegővételtől is akár. (Már régen volt ám hurutrókánk nagyon!)
Szóval indult az antibio, pont két tiszta hónapja volt, remek! Főleg, hogy beteg is csak egy hetes laza nátháig volt ez idő alatt. Az nem rossz. De tényleg nem.
Közben persze azt hinné az ember, hogy a kölyök aludt egész nap, szép az élet! Hát egy túrót! A lakás soha nem látott mértékben szaladt és sehova nem tudtam elmenni jó szívvel.
Petikém olyan beteg, mint egy igazi férfi. Néha felkelt, akkor nyávogott. Ha nem nyávogott, akkor sírt. Majd visszafeküdt. Majd az ölembe kéredzkedett, majd visítva lemászott. Majd simogassam, majd elütötte a kezemet, hogy hagyjam. Szóval látványosan szenvedett.
Ráadásul nem lehetett kiszámítani, hogy felébred 10 perc múlva bőgni egy kört vagy csak 4 óra múlva...
És tegyük hozzá, természetesen ezen időszak alatt kb. egy zacskó ropit és 3 szem burgonyaszirmot evett meg összesen.
Tegnap már jobban volt, csak délután aludt.
És ma reggel aztán fél 10-kor kelt (alapesetben ugye 7-kor). Most így 1/2 3-kor elsütöttem a poént, hogy gyere, menjünk aludni. És azt mondta jóvan. Meglepődve lefektettem.
Már majdnem azt hittem, hogy...
.... de a "Fürgerókalábak" énekléséből és anya beesett overáll felkiáltásokból (nyilván lecibálta az ágy melletti szárítóról) úgy sejtem, az elmúlt időszakban mégis jól kialudta magát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése