Mikulás óta el vagyok maradva. Mert persze itt is a szokásos Télapós giccshegyek. A gyerekek boldogok, Eszti sikítva veszi tudomásul a Mikuláscsomagja tartalmát még akkor is, amikor útközben véletlen kicserélték őket és a Peti zacsijában megbújó zizit vette ki először.
Szóval ezeknek még kb. tényleg mindegy volt, boldogok voltak akármitől. Eszti kapott egy hullahopp karikát, imádja.
Peti meg azóta is a 3 lendkerekes kisautóját nyüstöli, ami két csokiskeksz mellé kapott. És minden alkalommal elmondja, hogy a Télapó hozta.
Persze itt is szabad volt a pálya, "ehetsz, amit akarsz gyerek, bulivaaan".
Sajna ez az elmélet ott bukott meg, hogy csütörtökön itthon, pénteken az oviban és szombaton az Artúrkutyás mamáéknál is halmozódott a csoki.
Ezzel is csak két gond adódott. Egyik, hogy a 3 napos csokievésbe én is beleestem (most tehetek róla, hogy olyan jó voltam, hogy mindenféle finomságot kaptam a Télapótól? Nem, ugye? :D) Dagi a hasam. Nem viccelek....
A másik, hogy a nagyobb gyermek, nemszépítve no.... szóval fosik.
Oké, ha az elfogyasztott csokoládé mennyiségét nézzük, a kisebbnek kéne jelentősebb gyomorproblémával küzdenie, szegény Eszti nem is használta ki vadul a lehetőségeket.
Nem olyan az! Meg minek is, hiszen -szabályozottan ugyan-, de rendszeresen kap édességet. (Nem úgy, mint a másik díszpéldány... na ő bele is vetette magát a témába... Jajj!)
Node mégis Eszti az, aki két napja elterülve nyávog, hogy fáj a hasa. Eme hasfájás csak akkor kifejezetten erős, és intenzív, ha
a) valaki rákérdez, "hogy vagy?". Esetleg "fáj még a hasad?" Erre rögtön megjelenik arcán A szenvedés. Illetve jelentős mértében jelentkezik a dolog:
b) éjszaka.
Éjszaka minden szar, jelenleg mondjuk főleg nekem.
Lefeküdtem 11 tájban (fránya Stephen King, egyszerűen nem fekszem le miatta- vagy a hülye Búra alatt-ot nézem, vagy jelenleg csak úgy ócskásan éppen a Dolorest olvasom. De az a faszi annyira tud írni, hogy ha belefulladok is a ponyvába, akkor is ronggyá olvasom a könyveit.)
Szóval éjfélre Esztinek fáj a hasa. (Oké, szomorú vagyok, de menjél vissza aludni!)
Éjjel 1 óra: Eszti jön: kakilni kell. Persze fosik. Király!
2 óra: Peti köhögőrohamos, alig hagyja abba.
3 óra: Peti még mindig köhög. Felkelek, köhögéscsillapítózom.
4 óra: Na itt éppen semmi nem történt...
5 óra: Eszti jön, hogy márpedig neki fáj a hasa, itt alszik (reggel
derül ki, hogy előtte már az apjánál aludt, csak az kidobta a szobából,
mert vergődött csak az ágyában...)
6 óra 20 perc: Peti köhög, majd bömböl, majd köhög. Majd 20 perc múlva felkel.
Úgyhogy A) gyerek itthon nyaral, mert nagy baja ugyan nincs, de azért csak megy a hasa egy kicsit. Ráadásul szeptember óta egyhuzamban oviba jár, hát persze, lazuljon egy kört itthon. Nem tartom vészesnek a dolgot, ha vírus lenne, durvább lenne, szóval gondolom, megoldódik pár nap alatt.
B) gyerek múlt héten megette a rá szabott antibiót, és nem gyógyult meg maxra, és mostanra újra egyre jobban köhög. Alvás közben nagyon durván, amúgy éppen elmegy. Hát ő gázosabb téma...
De legalább boldogok.... végülis.
Az meg apró zárójeles infó, hogy a hónapok betegségmentessége után nekünk vasárnapra van lefoglalva az extraakciósan megszerzett wellnessünk. Óóó, nem, ez most nem a "jippijájjé wellnesselni megyünk" dicsekvős poszt. Azt majd holnap. Muhahahaaa! És alig várom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése