Olyan, de olyan borzalmas volt a tegnap éjjelem, hogy még!
Csak, hogy kép legyen róla a fejekben:
Eszti átjött éjjel valamikor, nyilván ok nélkül (már néha arra sem veszi a fáradtságot, hogy kitaláljon valami frappánsat), szóval átjött, én meg egy tiltakozó szó nélkül mentem arrébb a kanapén, hogy helyet csináljak neki. Mondván úgysem alszom a Peti miatt egy cseppet sem, mert az meg úúúgy köhögött. Hogy kész voltam!
Kapott persze csillapítót, de semmit nem ért az égvilágon. Ő aludt közben, de azt hallgatni, hogy a gyerek 6 órán keresztül szinte folyamatosan köhög. Hát kikészültem!
Így kikészült stádiumomban a hónom alá kaptam reggel és elvittem a gyerekorvoshoz. Úgy, hogy egyszerűen tudtam, hogy fölösleges. De vittem lelkesen!
A fejemben kész forgatókönyv élt, hogy mit fog mondani.
Előszöris boldog lesz, mert nagyon jól néz ki a Peti, nem tűnik betegnek, vidám, eszik, boldog. Másodsorban megnézi a torkát, ami kicsit piros lesz, mert annyit köhögött.
Harmadsorban meg meghallgatja a tüdejét és a nyakamat rá, hogy tiszta, így semmit nem fog adni. Ami persze nagyon jó, de ott motoszkál a "mivanha" faktor. Mivanha rosszabbodik, mivanha vasárnapra lerobban, mivanha mittudomén.
Elvittem, bejelentettem, hogy "ejj Drága doktornő, jöttem rabolni az idejét!"
Ő meg nagyon boldogan fogadott, mert a Peti tökéletes alany arra, hogy az új gépét próbálgassa!
Há' de tényleg! És a gép annyira jó, képzeljétek, CRP-t mér, amit nyilván csak a sokatlátott anyukák tudnak, mi az.
A vérből a CRP érték megmutatja, hogy van-e a szervezetben gyulladás. 5-ig normális, és ha szar van a palacsintában, akkor baromira elszáll az értéke: 30-50-100+ is lehet.
Namost a dolog azért szuper, mert ezzel egyszerűen megmérte Petim értékét, 6-os lett. Köszipuszicsá! Nincs bakteriális fertőzés, tuti nem kell antibió.
(Azért érezzük a szupertökös kisfiút!:
Ujjbegyből vett vérrel dolgozik a gép. Petinek 3-an magyaráztunk lelkesen, hogy biza picit fájni fog, de semmi extra és "csak lazán gyerek". De szinte én sem hittem el, hogy Peti csak ült és nézelődött, amíg megszúrták. A szeme sem rebbent. Pedig az ujjbegyszúrás tök kellemetlen. És akkor mindenki odavolt, hogy milyen tökös kis legény ez, hiszen utoljára egy 6évessel folytattak harcot ezen szúrásért. Úgyhogy büszke voltam rá! Majd baromira tetszett neki a kötés az ujjbegyén, majd 5 perc múlva levetette a doktornővel.)
És ráadásul van ez a gépe és ezentúl bármikor rámérhet a Petire, ha beteg és még inkább csak indokolt esetben kap majd antibiót. Nem úgy kb tippre. Ez nekem óriási hír (tudom, hogy normál gyerek anyja szarik rá. :) )
Még szamócás ízesítésű lándzsás útifüvet is kaptunk ajándékba, mert a doki is kapta és adott nekünk. És jujj, finom (bár szegény Petim gyakorlottan megeszik ám minden szar ízűt, de azért örülök ennek).
És annyira közel voltam, hogy kitörjek a rózsaszín, szirupos bejegyzéseim közül és végre elpanaszolhassak valami tök pocsékat. Mert mostanában megint minden púderes, most mi'csináljak, szép az élet, nincs mit tenni! Aztán mondom elmesélem már, hogy frankón fosok, mert hóttuti beszoptam a kislánytól.
Úgyhogy már éppen fogalmaztam a borzalmat, ami különben csak egy fél délután tartott, erre vazze ráálltam reggel a mérlegre, és lefogytam 52 kilóra! (Az a versenysúlyom.)
Hát nem király egy fél napos hasmenésért? Deeeeee!!!! Így marad a szirup.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése