Akiknél szép (volt) az élet!

Amikor anyuék tegnap elmentek, hullattunk Lacival pár könnycseppet.
Minden túlzás nélkül mondom, hogy amit anyu művel a kölykökkel, azért neki fizetni kéne...

Tegnapelőtt megérkezett reggel, és képesek voltak egész nap sikítozva rohangálni. Mindent ő akar csinálni: játszik, etet, öltöztet, lóbálja a kisebbet és hátán hordozza a nagyobbat! Hihetetlenül le voltunk lazulva, szerettük is volna, ha hozzánk költözik, de Misi bácsi tegnap délután orvul hazavitte. :)

Voltunk tegnap délelőtt a Malomban játszóházazni. Persze ez is arról szólt, hogy majd anyu elviszi mindkettőt, próbáltam lebeszélni, hogy inkább csak az egyiket, meg egyedül ez azért tök gáz. Na odáig jutottam, hogy elmentem velük a Malomba, ott kisebb vita árán egyszerűen lepattintott és bevitte őket a játszóházba.
Én meg a Hádában kényszerültem az időmet eltölteni (sajna bukta volt, mert aznap volt új árukészlet és frankón mindenki ráért, szóval mint a hangyabolyban!)
A próbafülkéknél ránézésre félórás sor állt, a pénztárnál szintén, úgyhogy csak egy extrakirály fürdőköntöst sikerült szereznem (azt nem kellett próbálni) 1500ért. Bakker pont most néztem ki egy elérhető árú, ugyanilyen anyagú köntöskét a H&M-ben 6rugóért, úgyhogy bántam is én, hogy a gyerekeim +/- fél órát tombolnak 2 emelettel feljebb.

Mert tomboltak. Jó Esztinek pont a legjobb játéka, de anyu Petit is labdákba dobálta, csúszdáztatta, és ennek megfelelően, amikor értük mentem, visítva távoztak a helyszínről. (Ja, mekkora poén: nem kellett érte fizetni, anyu szerint senki nem kérdezte, ezen annyit röhögtem: a kis gyerek előnye- gondolom a fene sem nézte egy évesnek. :D)

Mi mindkét nap Lacival kávézgattunk, sütizgettünk alvásidőben, a Freiben sikerül sutyiba ledaráltatnunk a szinte ingyen szerzett szemes kávénkat is, a könyvtárban kivettem egy rakat könyvet Esztinek (már akut mesehiánnyal küzdöttünk).
Úgyhogy minden király!

Jaaa, vagy most jut eszembe, hogy ha a mama színre lép, valami mindig van. Na péntek este 10 óra, köhögés, köhögés, gyanúúús köhögés. Berohanok. Eszti mi van? Hánytam.
Báááázzz, az egész ágyat telibe, a rohadt életbe, minek adtam kolbászt a gyereknek vacsira?
Az volt olyan undorítóan büdös, hogy én is majdnem.

Szóval a majom megúszta (ez iszonyat mázli, mert a majom pótolhatatlan). Meg maga az ágy is (az pótolható mondjuk). A pizsamát meg ki kellett dobni. Úgy, ahogyan volt, és az ágyneműnél is rezgett a léc. El lehet képzelni....

Laci átgúnyázta, kimosta a kölyköt, én meg romeltakarítottam. Aztán persze 2 órás kavarás volt, amíg egyáltalán lefeküdtünk mindannyian (fekve ugyanis egy ideig még öklendezett, így üldögéltünk 3-asban a nagyágyon éjjel 11-kor. Romantikus volt. Aztán 3 taccs után le lehetett feküdni.)
De olyan fegyelmezetten vitte végig ezt az egészet, hogy az csoda!

Ilyenkor azért olyan fizikai képtelenségekkel találja magát szembe az emberlánya, hogy a kölyök megevett egy mini kenyeret 3 karika kolbásszal vacsira és komolyan mondom, hogy ami kijött, az 3* annyi kolbász volt.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy hadilábon állunk a paprikafogyasztással, és végre egyszer, csak most: meglátta a pritamint és kért belőle. Megette a felét. Én meg örültem neki. (Egész este 10-ig...)

Amúgy nem nagyon tűnt betegnek, szerencsére nem is lett az. Két öklendezés közben azért bejelentette, hogy még szerencse, hogy a gumicukrot nem hánytam ki. Hát hulla szerencse...
Különben meg igen, asszem nem kellett volna a temető melletti árusoktól gumicukrot venni a gyereknek. De legalább reggel saját kezűleg dobta a kukába, hogy ilyet többet nem eszik. :)

(Ui: tudom, hogy guglibarát néha lopkodja a kommenteket. Én megkapom emilben a hiányzókat, de innen eltünteti. Szóval köszi azért, Crocus. :) )