Az ovis fotózás

Jaj, az a bizonyos ovis fotózás.
Az egy nagyon agyhalál dolog, mert évtizedek óta ugyanazok a képek, ugyanazok a beállítások, de legalább már létezik retusálás.

Befogom, mert az első kört megúsztuk a kiskonyha mellé beállított, onnan feszengve vicsorgó gyerekpofi nélkül (mibe, hogy rólatok is lapul anyuéknál egy-egy ilyen fotó :P ), bár csak a kiskonyhát úsztuk meg, a vicsorgót nem...

De persze énkölyköm így is a legcukibb morzsalék a világon, édes.

A képekről semmit, mert elég béndzsaságul lett megoldva.

Ugyanis volt egy fotózás hetekkel ezelőtt. Meglettek a képek. Jóvan.
Hétfőn kellett leadni az utánrendelést úgy, hogy egy másik fotós meg ma fotózza őket (mivel az előzőn tök kevesen voltak az oviban). Úgyhogy azt találtuk ki, hogy csak magunknak kértünk fotót és ha a mai fotózás bénább lesz, mint a múltkori, akkor meg becsengetünk a fotóshoz és kérünk még, csak nem törli ki azonnal a képeket.

Csak egyfajta képet kértünk így az első körben, amin csak a feje van rajta, mert a teljesalakoson látszik, hogy a pöttyös szoknyához csíkos harisnyát adtam rá és ez olyan ciki, hogy Lacit lebeszéltem a képről- mondván szegény gyerek olyan hülye fejet vág rajta...

Mostanában nem a telivigyort nyomja, ha "csíííííz"-ről van szó, sokat finomodott a stílusa, ez ügyben hátrányára...
Egy olyan szemet kidüllesztő, amúgyis feszengő, fogakat félig kivillantó félmosolyos borzalom.

Így reggel felöltöztettem szépen, aztán nem foglalkoztam a dologgal többet.
Azonban Laci megtette.
Még az autóban megmondta neki, hogy "aztán ne úgy mosolyogj, mint aki befosott!"

Na ebből milyen fotó lesz??? :D