Ezek hányós gyerekek

Előszöris vettem ma egy kiba* jó magasszárú csizmát. Nem volt drága és közben a gyerek boldogan bontotta le a fél Deichmannt. Mindenki jól járt. (Mondtam, hogy ezzel a kölyökkel nem lehet spontán vásárolgatni? A babakocsiban nem ül és néz, hanem minimum kiszáll, és ha már kiszállt, boldogan lebontja a boltot (és hogy ne tűnjek plázázó hülyelibának: a könyvtárba is ilyen módon járunk.)

No, Lacinak meséltem is telefonban nagy lelkesen. Az ő lelkesedése csupán annyi volt az ügy iránt, hogy "nem úgy volt, hogy nem költünk a számláról, hogy ne maradjunk cikiben a szállodában?" (Igenigen, milyen szállodában??? :P ) De amúgy így volt, de kiszámoltam, és minden rendben lesz, kicsit csiszre, de meglesz.

Ugyanis jövő héten elutazunk. Mert elutazunk és kész! :) Siófokra. A szálloda legfőbb erénye, hogy itt van Magyarország legnagyobb szállodai játszóháza.

Az, hogy Pepóka necces, meg Eszti is az, engem már egy cseppet sem izgat fel. Ha ezen aggódnék, soha, sehova sem tervezhetnénk. (Nagy a szám, mert a hoteltől megkaptuk az ígéretet, hogy 3 napon belül is tudnak rugalmasak lenni.)

Peti az tök jól van bizonyos szempontból. Az orrfolyása szinte semmi, nem köhög, ha minden jól megy, akkor egy hét alatt mászott ki egy náthából (ez már önmagában pezsgőbontós mondat volt).
Csak azon kell izgulni, nehogy Eszti visszafertőzze.

Más szempontból viszont tegnap telibehányt vacsoránál. Marha jó volt, mert Laci kizárólag aznap este nem volt itthon, éppen párhuzamosan kajáltattam mindenkit, ráadásul nem a takonykórok alkalmával szokásos köptető által okozott taccs volt, hanem komoly hányás: egészen az uzsonnáig visszamenőleg, orronkijövős és levegőértkapkodós. Nagyon kikészültem, mert miafeneez?
Tényleg nem hiszem, hogy az 5 napja szedett köptető, a Sinupret nyomta volna ki, nem is köhög meg semmi. (Meg az amúgyis tök laza gyógynövényes cucc.)

Nameg itt van a kakker, ami nem normális pár napja. De szerencsére a védőnőmmel is összefutottam az utcán tegnap és megerősítette a gyanúmat, hogy ha a gyereknek 4 foga jön egyszerre és napi 2 helyett 5* tojik, akkor azon nem kell elcsodálkozni. És amúgy tényleg, hát semmi baja a fogzással, egy kis lazább kaki tök belefér.

Szóval agyaltam, agyaltam, de a vírus nem ilyen lazán nyomja a hányásfosást, így elvetettem az elméletét.

Aztán kimostam szegény srácot a hányásból, úgy döntöttem, ő még nem érett a ropi-kóla kombóra, így később kapott egy kis kekszet. Amit a konyhaszekrény hátuljában találtam, állatfigurás háztartási még Eszti bölcsis korából.... (Nem sokkolódni, még júliusban oda járt. :)) Azt meg is ette. (Előtte amúgy vajaskenyérrel próbálkoztam, de ahogy megnyalta, öklendezni kezdett tőle, így gyorsan elpakoltam előle.)

Aztán az Eszter. Ő kb. 2-3ig köhögött éjszaka. Nyomtam neki egy adag lándzsás útifüvet, majd vártam, hogy elaludjon, mert akkor nem köhög. Így is lett.
Közben apa átjött a nappaliba (már persze a kanapén aludtam várva, hogy vagy jön Eszti, vagy mennem kell hozzá), szóval nálunk ez a hányós dolog kezd alap lenni, mert Laci felébredt a köhögésre és rögtön behozott egy hányóstálat. Hátha.... 

És Peti ma megfejelte a sztorit egy ebéd alkalmával történő teliberókával.

Én meg azt mondtam: ajófenébemár.
Tényleg nem tudom, mi kavarja fel.

Amúgy jól vagyunk, Pepónak tuti nem adok ma már Sinupretet, a csizmám állat, Eszti meg már reggel köhögött egy hurutosat (ami jó, mert ez az útja javulásnak), úgyhogy holnap irány a GOKI!
(Gyanítom Eszti meg apa a Lurdy játszóházában várják ki, hogy végezzünk.)