Mindig dolog van- kedd

Gondolok én arra sokat ám, hogy anyák gyöngye vagyok én! :)
Kedd reggelre kelve kikaptam a hűtőből az előző este begyúrt virslis croissant-okat és bedugtam a sütőbe. Így 20 perc múlva mindenki meleg péksüteménnyel vonulhatott el otthonról. Érezzük már az echte háziasszony stílust, jó! :)
Aztán gyorsan elmentem futni , amíg apa Petivel együtt elvitte Esztit oviba (mentek utána a papához, meg tankolni.)

Na kb. eddig tartott a szuperanyu pályafutás.

Ugyanis tusolás és hajmosás után még el kellett mennünk Pest előtt a DM-be (Pestre 12-re volt időpontunk.)
Szóval a DM szívás. Mert el kellett vinnem Petit. (Képzeljétek, pár napja bömböl utánam, ha nem vagyok itthon. 3 éves lesz.... ööö, izé.. nem minősítem a történést. :) )
Node nem ám laza "ez kell az kell" volt ám!
Hanem pelus kell. Az muszáj, mert egyetlen darab volt már csak itthon. Ráadásul Peti a múlt héten kipörgetett egy -20%  vásárlás végösszegi kedvezményt a szerencsekeréken. Vagyis az egész havi tervezett cuccot egyszerre kell megvenni. (Mert nekem ez okoz izgalmat, na!)

Na ezt a bevásárlást tőből abszurd ötlet volt gyerekkel csinálni.
Peti egy ideig eltéblábolt, majd pakolta a polcokat, maaahaaajd: poénból behajította szemüvegét a kirakatüveg és a polcok közé. Ahova nem lehet bemenni.
Ááá, nem volt kő ciki, amikor szétszerelték az egész állványzat alját miattunk.
De 6000 forint spórolásom lett, szóval nem, nem is volt olyan ciki. :D
(Szerencse, hogy ezer éve járunk oda, így ismerős az összes eladó, jó fejek voltak most is.)

Kifele menet kezemben a multipakk pelus, 2 szatyor és a 16-os pakk WC papír (tök érthető: -20%-ért mindent megvettem, amit láttam :D ), és imádkoztam, könyörögtem Petinek, hogy jöjjön már mellettem a kismotorral. Legalább a háztömb végéig, ahova Lacit már riadóztattam, hogy kocsival jöjjön, mert késésben is vagyunk. Jött-e utánam? Nem. Eldobta a motort és vígan szaladgált a virágágyásokon. Jófaszaszitu.
Lepakoltam a Petőfi S. utca közepén a cuccomat -közben gondolom, megsajnált egy néni, mert szó nélkül megállt mellette és ott is maradt, amíg vissza nem mentem Peppért meg a motorjáért. Kedvesek az emberek, de tényleg!
De hejj! Abszurd, hogy ez a kölök soha, semmi kérésemet nem teljesíti (nem, a sírásrívásom, a parancsosztogatásom és az ordibálásom sem hatja meg.).

Na húzzunk Pestre villámgyorsan!

Az remek volt, mert nézzük a jó oldalát: Peti legalább nem hányta össze a frissen mosott autósülést. :)
Különben meg 3 órát dekkoltunk a kardiológián (ami mindig így van, nem volt semmi váratlan benne, csak most szerintem sok volt a reggeli folyadékveszteségem és állatira megfájdult a fejem.)
És a végén már senki nem volt a folyosón rajtunk kívül, és már igencsak a türelmem végét jártam.
De bejutottunk. Jóvan.
Szerencsére a szív rendben van, mondta is a doki, hogy elég jól sikerült ez a műtétje (arra gondolt, hogy mindent jól rendbe tett: a hiányt, a lyukakat stb). Szóval örülünk.

Hazafelé aztán venném a McDonaldsban a jól megérdemelt sajtburgereket, amikor rájövök, hogy nincs meg a bankkártyám. Annyira elmerültem annak vizualizálásában, hogy a "ugye csak a DM-ben hagyhattam reggel", hogy magamnak elfelejtettem bármilyen ételt venni.

Ráadásul, mire kivittem a motyót Lacihoz az autóba, addigra Pepp hátul meg bealudt. 1/2 3 volt már, de ahh: egy marék kuki meg egy banán volt az ebédje (és a tízóraija is egyben). (Különben szerencsém van, egyik gyerek sincs ráizgulva a mekis kajára (egyelőre): Eszti csak a nuggets-et eszi meg, Peti meg csak a sültkrumplit. De ugye a semminél az is fokozatokkal jobb lett volna...)

Hazaúton még beugrottunk beutalóért a holnap miatt a gyerekdokihoz, majd elzúztunk Esztiért az oviba (időzíteni sem lehetett volna jobban: 16.10-re beestünk), majd haza, majd Laciék elmentek Esztivel a mamáékhoz gépet szerelni, és én még, hogy újra a régi fényemben ragyogjak (addigra megittam vagy 1,5 l vizet, szal a fejfájás elment): egy órás Petivelséta után megsütöttem egy adag kenyérlángost vacsira, mire hazaértek a többiek.

Különben általában van ennek feelingje, hogy felmegyünk Pestre, elintézzük az orvost, elmegyünk anyuékhoz, ha nem megyünk, akkor egy gyerekes programban nyomulunk, meg eszünk mekiben (itthon valahogy soha, bár most KFC-be most muszáj lesz egy nyitási akciós kosarat benyalni :) ).
Na de ez nem az az út volt, ami jól esett.

Sebaj, holnap pótolhatom az érzést, mert addig-addig kavarogtunk a világban, amíg újra megyünk Pestre (mondtam, hogy minden egyszerre jött)
Szal a K. főorvos (sejthető, miért nem írom ki, hogy Kriván, ugye? ) Szóval tök jó fej volt és elintézte nekünk, hogy a Védőoltási tanácsadóban a főfő doktornő beszúrja Peti 15 hós MMR oltását (eddig ő egyáltalán nem kapott élővírusos oltást). És pusztán azért intézte el, mert tudja, hogy a gyerekorvosok paráznak ilyen feltételek mellett (alacsony T-sejt szám) beadni. (Ezt mondta is a doktornőnk, hogy ő sem szívesen tenné...) És így a legjobb mindenkinek.
Kicsit aggódom csak, mert amikor kérdeztem, hogy be kell-e feküdni emiatt megfigyelésre oltás után, akkor azt mondta, hogy "ááá, dehogy". Úgyhogy talán túlélhető lesz a dolog.
Úgyhogy unalom? Na az nincs.