Megszakértve

Végülis nem olyan szar az élet. A végén kiderült, hogy a kisebb is normális. Papírunk is lesz róla, jó?
De az ám! A Szakértői Bizottság vizsgálatán kb. mindent teljesített, amit tudnia kell (egy dologra emlékszem, ami stabilan nem ment), meg néhány tesztet a 3 éveseknek valóból is meg tudott csinálni. Szóval akár juhuhúúú is lehetne.

Ehhez képest nem vagyok max. elégedett. Vagy nem is tudom, inkább asszem csak aggódom Petikémért.

Egyszerűen nem tudom telibe leírni, amit szeretnék, mert arra gondolok, hogy nyilvános vagyok.
De majd idővel biztos megnyugszanak a hangok a fejemben. :)

Kedden voltunk Szakértőin. Nagyon tartottam tőle.

Első körben azért, mert klasszul az uccsó hétre raktak be minket. Vagyis, ha Pepp éppen beteg (a náthának nem a köhögős részétől, hanem a nyávogós, hőemelkedésestől tartottam ), akkor lemondjuk, aztán hogyantovább? Ráadásul itt volt előző héten ez az oltásosdi is....
Izgultam, mivanha? De nem jött be.

Második körben meg azért, ami Peti. Akarat és öntörvény.
Na és ez be is jött.
Nem csinálta. NEM. Az első 15 percig rendben volt. Aranyos volt, beszélgetett, elmesélte a csajnak (gondolom, ő gyógyped. lehetett, aki felmérte), hogy ha végeztünk, akkor megyünk az Alföldbe a piros autóba. És bedobja a pénzt. Játszott a játékokkal, amíg mi beszéltünk.

Aztán a teszteknél már nem ült le hozzánk. Sokszor egyszerűen bele kellett feszegetni a válaszokba. Az volt a stresszes, hogy tudtam, hogy tudja.  De ő simánlazán letojta a témát. Mert ő amúgy ilyen. Ez van, ezzel kell dolgozni.
De azt nem engedhettem meg magunknak, hogy azért húzzák ki mittudomén a színállandóságot, mert nincs kedve megmondani, hogy az egy  kurva piros karika. Érthető, nem?
Szóval vittem szőlőcukrot motiválni, meg volt bubifújó (jelenlegi óriáskedvenc), de így is kellőképpen küzdelmes volt.

Tényleg, sokszor olyan alap dolgok voltak, amelyeknél két fokkal komolyabbra számítottam. (Pl. a kép kettőbe volt vágva, úgy kellett öszepasszítani- én meg azért már úgy gondoltam, hogy egy 5-6 darabos kirakó simán elvárás. Ez amúgy nagy gyengéje... De így kettőbe vágva nem okozott problémát.)
Biztos vagyok benne, hogy részletesen leírva lesz olyan, amit nem csinált meg és meg tudná, de nem sok jelentősége van.
SNI-s marad. És ha képes lenne a seggén ülve odafigyelni egy kicsit, akkor levették volna róla. (Ezt mondta a csaj, hogy az elején elgondolkozott rajta, de annyira nem tudta feladathelyzetben megtartani, hogy maradjon.) Szerintem az SNI egy büdös nagy ronda bélyeg.

És közben meg semmi extra nincs vele, csak eredeti a kissrác, na. :)
(Van egy jó példám: ma I.néni a logopédián szintén letesztelte, hasonló küzdelmek árán- (ez csak sima évzárós értékelés volt). És volt a lapon 4 kép volt, a kérdés: "melyik vonal hosszú?". Petikém végighúzta a 4 képet elválasztó margón a kezét. Ez hosszú. És ugye, a válasz rossz...  Én viszont büszke voltam rá! :) Hiszen az a leghosszabb, nem? )
Szóval nem mondanám, hogy teljesen megnyugtatott az eredmény, de közben meg igen. Mert értelmében nincs lemaradása és egylőre nekem legyen ennyi elég. Azt meg, hogy hogyan idomul a mai nevelési-oktatási keretekbe, na azt meg majd dobja a gép.

És annyira izgultam, hogy túléljünk idáig betegség nélkül, hogy hirtelen felindulásból megígértem maganak, ha rendben túlleszünk a múlt heti duplaorvoslátogatáson meg a Szakértői Biz. vizsgálatán, akkor másnap nagytakarítok!
Így éljek soká: az ablakok már tiszták, a függönyök is, egyéb tekintetben meg áll az őskáosz itthon. Most tehetek róla, hogy reggel fél 7-kor bekopogott az egyik kedves szomszéd és hozott ajándékba egy fél láda cseresznyét? Amiből a mai logopédia után extraállatkirály cseresznyés pitét kellett sütnöm? :)
(Viszont most jut eszembe, sietnem kell, mától ketyeg az oltás utáni 7-14. nap.)