Rájöttem, hogy inkább mégis elégedett vagyok életem folyásával

2014. január 24-én 13.25-kor megláttam az idei tél legelső hópelyheit. Hát boldog voltam! Sokra nem számítok, de azért örülök.
Voltam annyira pozitív, hogy elmentem tegnap este futni, hátha leesne az a bizonyos 20 cm hó reggelre. Nem esett.
De erről legalább eszembe jutott, hogy elmeséljem, hogy "bezzeg nekem milyen férjem van!"
Szóval vett nekem egy telefont. Érted? Futni. A magánvagyonából! Szerintem szeret. :)
(Magánvagyon= férjnek a mindenféle érthetetlen funkciót ellátó számítógépes alkatrészekre összespórolt pénze.)
Volt egy okostelefonom erre a célra, de mindig csalt. Azért én szerettem. (Ezt használtan vettük, potom pénzért.) És Laci megunta, hogy csal és megajándékozott -a legolcsóbb kapható - okostelóval (muszáj hangsúlyoznom, hogy azért nem élek akkora luxussal, hogy valami ordenáré drágaságosat használjak pusztán futkározni).
De a teló cuki, jól zenél és tökéletesen mér. A férjem meg szeret. :)

Azóta rendszeresen egy órát futok. Csak lazán, de akkoris. Jókirálynak is érzem magam (a lábam kellemes fáradtságától meg abszolút élőnek)!
De el kell hinnetek, hogy milyen motivációs tényező egy ilyen kütyü, amelyik minden kilométernél lehalkítja a zenét és bemondja az eredmény, ahol tartok.
És életemben először látszik a lábizmom! Hohohóóóó! (Tegnap egész este ezt mutogattam Lacinak, aki szerint annyira azért nem kéne elájulnom magamtól, de tuhhuuddooom, hogy jól látta ő is és csak irigykedett. Hihihi.)

Voltam fogorvosnál. 10 percig tartott. Juhéjj is lehetne de nem az. Nem a tömés magassága volt a puszta gond. Az egyik fogam mostanra már annyira fáj rágáskor, hogy egyáltalán nem eszek azon az oldalon. Emiatt már fogytam egy kilót (annyira nem szívesen eszem most), úgyhogy várok még egy hetet legalább. Hátha mínusz még egy kiló... :D
Valójában nem hiszem, hogy egy kicsit esetleg magasabb tömés miatt ennyire kéne, hogy fájjon, úgyhogy neki kell futnom mégis ennek a töméscserének. (Doki szerint határesetes a fog, bírhat még fél évet. De úgy látszik, mégsem.) Ez ügyben jelenleg egyszerű apátiát érzek, mivel még időpontom sincs. Úgyhogy ezzel így nincs probléma.

Végre lett egy ilyen csodám! Karácsonyi ajándékba vettem kaptam (én mindig lelkiismeretesen elköltöm a pénz-ajándékot. :) ) Nekem még sosem volt ékszertartóm (nem találtam sosem igazán klassz kialakításút), csak ide-oda ömlesztve álltak a csilingelő csecsebecsék. Most is maradt még az ömlesztőben, de azért ezt kicsicsáztam rendesen!
Az is csoda, hogy a falon van. Laci ugyanis inkább 3* telepíti újra a gépet egymás után, minthogy egy szöget a falba fúrjon (valószínűleg egyébként is képtelen lenne rá). 
Úgyhogy befűztem Laci papát (aki aztán dobott egy hátast, hogy tényleg ezért az egyetlen tipliért pakoltattam össze vele a fúrófelszerelését? ), hogy fúrja fel. És a héten felkerült! Hát ezek fontos dolgok! Olyan nagyon tetszik!

Petim... Magatartás egyes. Ez stabil maradt. :)
Viszont észrevettem, hogy nem is babakocsizunk annyit, mert motorozunk. A fejlesztésre ugyan mindig babakocsival megyünk, de ez is ki lesz pipálva, mert Vera nekünk adja a bicajülésüket, Hajni meg a bicaját. És ez a verzió nagyon tetszik (márhogy bicajjal menni erre-arra).
Viki pedig szólt, hogy van egy székmagasítójuk, amit náluk nem szeret a gyerkő.
Enikő jelezte, hogy kapjam fel a fejem, és emlékezzek, hogy Eszti 2,5 évesen az arcomba röhögve pisilte össze a szőnyeget.

Ó igen, nekem kifejezetten jó fej ismerőseim vannak. :) És kezdek sokuknak tartozni. :)

Úgyhogy minden meg lesz oldva, ezért belelkesültem, és sütöttem olyan fahéjas kiflit, amit Andus posztolt (mert egyébként rendszeresen a facebookról szedem az ötleteket ). Vaníliapudinggal töltve ám. (Ja, persze csak az adag felét, mert Eszti hajlamos nem szeretni az olyat.)
Jó vagyok. De ezt már mondtam.