Két hete különben mindig vagy megyünk, vagy hozzánk jönnek, minden napra jutott, így amikor ma mégsem jött össze délelőtt Krisztáékkal a sétálás, akkor arra gondoltam, hogy sütök már egy palacsintát. Ha már úgy ráérünk.
A hajamat is megmostam. Éppen törcsibe beturbánozva még a vízszűrő kancsót mosogattam a konyhában, amikor hihetetlen minőségű, sikítós sírás zendült. Peti, aki eddig békésen autózott mellettem, üvöltött. Ott feküdt a radiátornál az etetőszék mögött (megj.: a konyhának ugyanezen a pontján törte le a fogát anno a palacsintasütésem közben. Elbarikádozni! Lezárni! Életveszélyes területté nyilvánítani! És soha többet nem sütni palacsintát! Eltervezni sem!)
Szóval hanyatt feküdt a radiátor alatt és az egyik kezét rátapasztotta a bal szemére. Gáz volt, azonnal tudtam a sírásból.
Na az a 30 másodperc, az okozott vagy 30+ ősz hajszálat, amíg a szeméről lefeszítettem a kezét. Szerencsére kisebb sokkot kaptam azonnal, így nem fogtam fel, hogy mekkora is lehetett volna a baj.
De azért az így is volt... A szeme mellett csak egy centis kicsi, de legalább jó mély vágás volt. Persze vérzett meg minden, de a szeme nem sérült.
Azért én bepánikoltam. Úgy utálom az ilyen helyzeteket, mert érzem, ahogy kúszik a köd és képtelen vagyok tisztán gondolkodni.
Gyorsan lemostam, letapaszoltam. Aztán felhívtam Lacit, hogy lehet, ezt így melegében el kéne vinni a balesetire. Mert mély a seb.
Ő semmi hajlandóságot nem mutatott arra nézve, hogy esetleg "jajj drágám haza is ugrom azonnal megmenteni benneteket!". De azért azt megjegyezte, hogy "jaja, vidd csak el, legalább sétáltok egyet".
Gyorsan megállapítottam, hogy ez vagy nagyon dolgozik, vagy nagyon hülye. Mindegy is, Laci a potenciális segítők listájáról kihúzva. Kösz a semmit, csá!
Felhívtam a gyerekorvost, hogy hova kell vinni, egyáltalán vigyem-e. Bizonytalan voltam, de ő is azt mondta, hogy vigyem, mert lehet, hogy össze kell húzni (megj.: a jövőre nézve ki kell deríteni, hogy összehúzós ragtapaszt árulnak-e simán a gyógyszertárban. Ha igen, akkor kell. Azonnal!).
Ááá, Petivel nem mertem vacakolni, hogy csúnya lesz, vagy akármi. Menjünk!
Az eső zuhogott, ezért felhívtam a kettes számú és egyben utolsó potenciális segítőt a listámról: Lacipapát. Hátha legalább odáig elvinne kocsival (sárga kórház).
- Helló! Ittál már?
- Naná!
- Akkor szia!
- Szia!
Azért a papáról annyit tudni kell, hogy ezek után simán előfordul, hogy a hétvégén kiderül, hogy ő tényleg csak vízre gondolt, és abszolút nem találta furcsának, hogy felhívom megkérdezni a folyadékpótlásáról szerda reggel 9-kor...
Így aztán fél kézzel megszárítottam a hajam, közben Petit a másik kezemmel tartottam vissza, hogy ne tépje le a ragtapaszt a fejéről és közben emiatt idegesen üvöltöztem vele. Az a szerencséje, hogy hamar megszárítom a hajam, mert egyszer úgy leszidtam, hogy elsírta magát és az ölembe bújt. Na mondom, ez a vég! Utána mondjuk meaculpázhattam, meg a jóisten minden finomságát beígértem neki.
Nagyon ideges voltam de tényleg, beültünk a babakocsiba és az út felénél beterített minket pocsolyával (főleg Petit a babakocsiban) egy nem 50-nel közlekedő kisteherautó.
Akkor már csúnyát káromkodtam és elterveztem, hogy utánafutok, és jól megrugdosom. De gyorsan letettem a L. kontra Ford kisbusz meccsről.
A baleseti sebészet viszont egy nagy pozitív csalódás volt. Már a kartonozóban szóltam, hogy a gyerek nem százas (muszáj volt, mert a gyerekorvos asszisztense nyomatékosan közölte, hogy igenis szóljak mindenkinek, hogy a Peti súúúhúúúlyos immunhiányos, nem várakozhat tömegben.) Kiderült, hogy a kicsiket amúgyis előre veszik. Úgyhogy, amikor felértünk a másodikra és éppen még csak megállapítottam szájtátva, hogy basszus, ez nagyon durva (zsúfolásig tele beteggel), már be is mondták a Peti nevét. (Az előttünk bejutó sulis kissráccal már akkor 2,5 órája várakozott az anyukája...)
Az orvostól kétszer is elnézést kértem, amiért egy minimális méretű vágott sebbel rabolom az idejét, dehát ez a Peti, nem szabad kockáztatnom. Ő mosolyogva azt mondta, bár ilyenekkel lennének tele, mert a felnőttek többet nyavalyognak, mint ez az egy szem gyerek. Igen, aki szó nélkül tűrte a röpke fertőtlenítést, leragasztást. Kapott is érte 4 matricát és még egy mikuláscsokit is előtúrtak neki valahonnan a fiókból. :)
Hazafelé beugrottunk a kisboltba ásványvízért - újra terítéken a palacsintaprojekt- persze az eladónő nyomta a "jajajmitörtént?"-et miután látta a tapaszt. Mondom áááá... semmi... csak "jógyerek".
Aztán röhögött, hogy neki ne mondjam, két fiút nevelt fel. Jajjj! :)
Szóval ezt is kipróbáltuk és most már bármikor tudjuk, hol a baleseti sebészet.
Az úgy van tisztelt közönség, hogy csak palacsinta legyen! Kakaós. Akkor nagy baj nincs.
Jó kis sztori :) Annyira cuki ez a gyerek!
VálaszTörlésNálunk Marcó a saját névnapi buliját cseszte el augusztusban. Addig ütötte a kiskalapáccsal az egyik térkövet, amíg egy betonszemecske belerepült a szemébe. Így mi már azt is tudjuk, hogy, hol van a szemklinika és milyen az amikor kifordítanak egy szemgolyót. Hulláláááááá
Jesszus, ez full gáz! De legalább ilyet is láttál. Jujj. Tényleg jujj!
TörlésGyógypuszi a bibire! És igen, lehet kapni sebösszehúzó ragasztót a gyógyszertárban. Én alapból tartok itthon mert velünk mindig történik valami...
VálaszTörlésAhh köszi. Mondjuk megspóroltam volna az utat, ha tudom, hogy kapni. (Ha lett volna ilyenem, nem kérdés, hogy nem kellett volna doki.) Tuti beszerzek én is! Ennél a kölyöknél is alapszükséglet! :)
TörlésSzegény Peti! :O Jajjj, elképzeltem magam egy hasonló szituban, hogy mit csinálnék, de elképzelni is ijesztő volt. Főleg, hogy nálunk ügyelet sincs, szóval gondolom nekünk is oda kellene mennünk, ahová nektek, csak hát az ugye jó pár km. De tök rendesek volta, hogy előrevettek benneteket!
VálaszTörlésEgyszer betörtem a fejem (fellöktek és beleestem valami vajlingba), és csak arra emlékszem, hogy anyu sikítozott, hogy úristen, ronda lesz a lánya, majd beraktak a trabiba és mentünk a kórházba. Kaptam pár öltést, de szerintem nem lettem ronda vagy legalábbis nem ettől. :D Örülök, hogy Petit nem kllett varrni.
Nem is hallottam ilyen összehúzó tapaszról, de jól hangzik.
A Lacipapás párbeszéden meg jót röhögtem. :) Bár mikor történt, akkor gondolom te nem, de így visszagondolva más.
De valami baleseti ellátás tuti van. Nem? Azért az durva lenne, ha fél órára lenne a legközelebbi. Addig konkrétan elvérzik egy vadabb sérülés... (Ez sem gyerek baleseti sebészet ám, én sem tudtam, hanem a sima felnőtt traumatológia látja el a gyerkőket is. Ezért vettek előre minket kicsi gyerekkel).
TörlésOlyan távról tuti nem vittem volna ám, nem volt akkora a gáz, így csak egy 20 perces babakocsis út volt.
Lacipapa meg ehhh... kb így számoltam, szal annyira nem izgatott. És végülis az eső is elállt hazaútra. :)
Hááát, nemigen... Volt is belőle botrány, hogy egy kisgyereket továbbküldtek még pár éve, meg állítólag ha nem szerencsés időpontban van valami az emberrel, akkor egy tetanuszért vagy infúzióét is Kecsóra irányítják. (Van igazság abban, hogy Kecskemét külterülete lettünk...) Nagy szívás, hogy szétizélték a kórházunkat! Gyerekorvosi és felnőtt sürgősségi ügyelet van és kalap kabát. Szóval az is rettegéssel tölt el, hogy a semmi közepén érzem magunkat, pláne verda nélkül. o.O Jó, van mentő, de a bizalmam azóta megcsappant, mióta 35 perc alatt értek ki hozzám... Szóval imádkozom. Vagyis imádkoznék, ha hinnék. :/ Így bízom a szerencsében. :)
TörlésSzegény! puszi neki!
VálaszTörlés:) Ááá, semmiség. Őt nem zavarja. :)
TörlésHát... Erre igazából nem is nagyon lehet mit mondani... Elképzeltem.... Közben olvastam fel Bélának. Áááá! Szegény Peti! Persze ilyenek akkor történnek, amikor nincs kéznél kocsi, vagy egy férj, és épp vizes a hajad, persze télen.
VálaszTörlésEgy bő hónapja mi is voltunk a sürgősségin - Bendével... Így már tudjuk, hol van az itt, Szolnokon. Sajnos a kecskemétit is tudtuk.
Anna
Jajj, remélem, csak hasonló semmiség történt Bendével is! Rég hallottam rólatok.
TörlésAnnyira cukiii! Ehhez az összehúzós cucchoz nem kell speckó fertőtlenítés? Mert mondjuk egy mély sebet nem biztos, hogy házilag tudnék tökéletesen fertőtleníteni. Mi történik akkor, ha a koszt is bezárod ezzel a tapasszal? Tudom hülyeség, de mégis erre gondoltam először. puszik
VálaszTörlésSzerintem akkoris csak kívülről fertőtlenítik (de van olyan spré is, amit a sebre kell fújni. Mondjuk nem nekem, csak láttam már. :) )
TörlésMeg olyan jó, hogy miután megnyugtattam magam a tapasz létezésével jössz, és eszembe juttatsz ilyen fertőtlenítési problémákat. :P :D
Gyógypuszi Petinek! :)
VálaszTörlés