Ideborítom az összes rinyámat! Csak itt, csak most! Minden egy helyen!

Néha elkezdek aggodalmaskodni, hogy más ilyenkor már a közösséget koptatja. Amiért ez eszembe jut, az a közösségi lét egyik előnye: valami szociális fejlődés, kultúra vagy anyámkínja. Csak egy kicsi. Na!

Ez a kölök iszonyatcuki! Jajj, de tényleg! De viselkedni? Na azt nem! Nem! NEEEEM!
Nem hallgat senkire, ha rászólok, hogy "engedd el!", "ne csináld!", annál jobban csinálja. És röhög közben. Ha kérem, ha fenyegetem, ha zsarolom semmi. Semmi! SEMMI!
Pakol, rombol, dönt, nyomkod, teker, dobál, csipked. És nevet. (Mondom, hogy iszonyat cuki. Nehézkes rá haragudni, de amikor ilyen értetlen, akkor úúúgy ki tud hozni a sodromból, hogy még!)

Aztán. Megőszülök, mire pl. egyáltalán megkajál. Ráadásul úgy eszik, mint egy disznó. De frankón! Szó sincs mondjuk előke elhagyásról (ja, mit magyarázom, pont itt van lejjebb egy laza palacsintás kép). De nem ügyetlen ám! Hanem kézzel-lábbal tolja.
Rápakolja a kanálra kézzel a falatokat, vagy egyesével ugrasztja ki a tésztákat a tányér szélén (Kiugrott anya kiugrott! És úúgy nevet, de úúgy! Mondom neki: "tök nem poén". De ő csak nevet. Poééén! )
Vagy ha nem eszik, akkor kénytelen vagyok kinyitott AnnaPetiGergő mellett lapátolni belé az ételt. Naneeemááár!
Aztán még mindig határozottan élménynek tartom, amikor elveszi evés közben a tányéromat, beleönti a kistálkájából az ebédjét, és a szintén tőlem elcsórt villával szemenként eszegeti ki belőle a nokedlit.
Nagyon unottan szoktam nézni az ilyen akciókat. De legalább bejelenti, hogy szeretem nokedlit És köszönöm, elég volt, megmosom kezem (korábban fejreborította a tányért jelezvén, hogy vége :) ) Lássam már a haladást azért!
(Jaj, ki ne hagyjam már, hogy a mákos tésztát -ami nálunk túlzás nélkül heti 3* szerepel az étlapon- szóval szeretem mákostésztát felkiáltással megpuszilta és megsimogatta. Majd kiugrasztotta a tányér szélén a falatokat és nevetett.  :D )

Az etetőszék csak felmerült bennem, hogy béna már ennyi idősen. Ráadásul azért is eszik ám csúnyán, mert a székben kicsit hátra van dőlve. Kényelmetlen tartósan az asztal fölé hajolnia. De a maga 84 cm-jével nem nagyon oldható meg a szék. A múltkor mondtam neki, hogy talán kéne neki valami székmagasító. Erre mit mondott? Esztinek is kell! Igazán jószándékú gyerek amúgy. (A végére biggyesztem a fotót, ami eszembe jutott erről. Kicsit tompítja majd a nyűglődésem élét. :) )

Hmm... Gondolom, csak azért vagyok ily' nyávogós, mert vissza kell mennem a fogorvoshoz. És bizonytalan is vagyok, melyik fogam a bűnös. Úgyhogy ideges vagyok. Úúúúgy utálom a fogorvososdit!

Ezért folytatom is a nyávogást.

Aztán már milyen tré, hogy nálunk még babakocsi van! Meg etetőszék. Meg kiságy. Meg pelenka. Meg más nem jut hirtelen eszembe. :) Néha tényleg annyira belassultnak érzem az egészet.

Közösség. Nagyon jónak tartom, hogy itthon maradhattam vele eddig, és csak bőven 3 évesen kell beadnom valahova. Neki erre tényleg szüksége van/volt. Úgyhogy ez jipiijájéééé! De kevés hatásom van mostanában úgy érzem.
És még most is kicsit jobban a szívemhez van nőve ez a borzalmas tennivágyó, elborogatós, szétdobálós természete, úgyhogy vágyálmaimban megjelenik a Bambini magánovi képe. Ahol jobban elnézik neki, hogy olyan, amilyen, és szeretettel veszik körül ennek ellenére is. (Mert az a gyanúm, hogy az óvónők rémét melengeti a kebleimet. :) )

Ez persze csak akkor jöhet szóba, ha valami csoda folytán sikerül ősszel elhelyezkednem. Áá, nem nagyon reális elképzelés ám! (Ha már a mama nem viccel és tényleg nyugdíjba megy. Ha meg nem, akkor még ennyiről sincs szó.)
Különben meg elvileg be kéne íratnom már oviba tavasszal a beiratkozáskor (bár úgy olvastam, hogy lehet, nem is kötelező még neki 3 éves kortól? ) Meg, hogy még SNI-s, de lesz felülvizsgálata (majd valamikor), és át akarják tetetni abba a másik kategóriába (azóta sem tudom mi az, ahol a viselkedészavaros/tanulási zavarosak vannak- mindezt azért, hogy a logopédia ne szakadjon meg neki). Szóval ki fogadja egyáltalán? Így közeleg az ovi, de kb. a fene tudja mi lesz.

A babakocsi téma úgy működik, hogy Peti nem jár lábon. Legalábbis arra biztosan nem, amerre én szeretném. Például ki van zárva, hogy a DM-be menjek. Mert ő nem szeret a DM-be menni. Ellenben 15 percig kell a 100forintos bolt kirakatában kiállított mentő/tűzoltó/egyéb autókat nézegetnünk.

A kezemet nem fogja meg. Így ha találok valami motiválót (mint a távolban egy jókora tócsa vagy a hold az égen), akkor megy. Ha nem, akkor nem. Tehát sem időben, sem távban nincs haladás. Márpedig nekem sokszor dolgom van.
Most elkezdtünk igazán motorozni. Ez legalább a babakocsimentes haladás egy formája.
Dehát a motorozási szokásairól is annyit, hogy huhh...
....legalább már tudom, hol a baleseti...
Nekem egy gyerekem sem képes ügyesen esni. Pí ráadásul még benga is -egyensúlyproblémás. De azért 120-szal teperni akkoris muszáj, ugye. Jeeeee....

A kiságy. Végülis annyira nem zavar. Úgy vagyok vele, hogy majd, ha közösség réme meglegyinti, az előtti hónapokban elindítjuk a rácsmentes alvást. Addig meg bazicuki, ahogy bekucorodik. Őt nem érdekli az egész, elvan benne, sőt! Én meg örülök, ha nem mászkál ki fektetések után. Mit szivassam magam?

Pelus téma persze semmi sürgető. Inkább az van, hogy olyanokat élek meg a biliztetéssel, amit Esztivel sosem kellett.
Az alapfelállás, ahol tartunk: ha mondom pisilj, akkor pisil. Magától nem szól (elvétve volt azért már rá példa, de nem ez a jellemző), azért viszont általában szól, hogy kakiltam!.

Szóval szabályozni tudja a dolgot.
És na: Egyszer előfordult, hogy fürdés előtt bilire dobtam, és a kukaca kilógott. Hát ki is csurgott a pisi, ahogy kell, mire észrevettem. Aztán egy hétig minden esti fürdés előtt kiküzdötte a kukit a biliből, hogy kicsorogjon. Neehheeem véletlen volt egyszer sem. (Nagyon nevetett.) Aztán elmagyaráztam 22* egymás után, hogy kukinak a biliben a helye. És azóta benyomja a kukit a bilibe. Természetesen addig ott tartva a kezét, amíg le nem pisili. Majd röhög, de ezt már említettem.
Az már szinte mellékes, hogy ha pucéran van, akkor poénból simán odapisil, ahol eszébe jut. (Mondtam már, hogy "és röhög?" ;) )
És különben is, a fiúgyerekeket állva kell pisiltetni? (Láttam ám az egyik  "Maszat" könyvben! Maszat állva pisilt a vécébe. Hoppá! )

Na akkor erről a jótesóságról jutott eszembe egy cuki kép. Amikor Eszti hazajön az oviból, leül egy fél órát számítógépen mesét nézni. Peti ilyenkor eljátszik. Addig Laci eszik vacsorát. De akárhogyis, a konyhában vagyunk. Ketten! És beszélgetünk. És gyanús volt a minap, hogy nagy a csönd odabent. Hát ezért:

És a legszebb, hogy nem pónis/Barbie-s őrület ment, hanem berakott a Petinek valami tűzoltósat. Azt meg nem akarom tudni, milyen módon rángatta fel az ölébe. :)
Úgyhogy nagy baj nincs, csak fogorvoshoz ne kéne mennem holnap. Pfff....