Akiknek tovább tart a nyár (semmi meglepetés)

Hazajöttünk tegnap Simontornyáról.
Azt nem mondom, hogy épen-egészségesen.... No comment. :)

Szóval szerdán délután elmentünk a dédiékhez. Ott szép volt, jó volt minden, nyugodtan eltelt a 4 nap.
A gyermekek rendben elvoltak. Boldogították a dédiket a szokásos showműsorukkal, ahogy kell, azok meg élvezték.
Jókat aludtak (mondjuk Eszti egyik délutáni 4 órás megaszunyája verhetetlen volt), csak néha étkeztek rendesen és mindenkit kicsináltak, akin kiszagolták, hogy játszani fog velük. De hát, aki hagyja magát, ugye...

Eszti a szomszédban is volt sokat, egy másik kislánnyal játszottak rengeteget, szombaton délelőtt meg elvitte a Márti a várba.
És ott olyan dolog derült ki, ami eddig még sosem. Merthogy Esztit állítólag tökre érdekelték a festmények.
Olyannyira, hogy két órán át nézegették a tárlatot, majd Márti kikönyörögte onnan, de még vissza kellett menni. Kérdezte a színeket, a történetet, szóval hihetetlen módon megfogták a festmények. Hát huhh... Ezt nyilván nem hagyom elsikkadni. Úgyhogy valószínű itthon is körülnézünk.
Meglepett az egész, de asszem nem csak engem. Lacinak meg annyit sikerül hozzáfűznie, hogy "Na akkor mehettek kettecskén Van Gogh-ra!" :) .

Petikém hát ja, az szétszedett mindent, amit látott, de legalább már nem esett el/le/fel/alá mindenhonnan.
És a legtöbb időt kb. a baromfiudvarba töltötte. Mondom én: az igazi vidéki tyúkszar, az igazi vidéki tyúkszar!  (Igen, nem is ő lenne, ha nem esett volna egyszer odabent akkorát, hogy felnyalta a földet is, de nem akartam tudni, sikerült-e baromfifekáliával szennyeződni, úgy lemostam a fejét-kezét, hogy oda se néztem. :) )

Pipik esznek kukujiát.

Vagy fél órán át, mivel szemenként osztogatta nekik. :)

Szóval jó volt, tényleg!

Noés igen, holnap már ovi...
...is lehetne akár, ha Eszterem szerda reggelre nem taknyosodott volna be. Gondoltam, hogy akkor most sikítok, hiszen pont az indulás napján!
De persze ez a mi hibánk: kedden említettük neki, hogy akkor hétfőn ovi, erre a hírre másnap már beteg is volt.
Hát így foszlottak szét azon ábrándjaim, miszerint "kérem szépen, mi már túléltük az első betegséggel teli két évet közösségben, most legalább egyet lazítunk (amíg jövőre nem kezdi Peti is az egészet újra)".
De aztán nem sikítottam, bekészültem az útipakkba mindennel, és egyben fel is készültem az új szezonra, melyben a náthamentes időszakok oly' ritkák lesznek, hogy akár tortával is ünnepelhetném majd őket.

Petyuszkámon izgultam csak, mert Esztim az elszipákol bárhol, de Peppnek rendre 2-3 nap az átfutása, addig kibírja, és ha ezt a statisztikát hozza most is, akkor simán kihúzzuk a nyaralásunkat.
Aztán így is lett, utolsó nap pedig kidőlt, mint a rongy.
Mikor Laci anyuval megérkezett szombat délelőtt, akkor is éppen aludt, majd ezután anyu elvitte vele a két legnehezebb napot. Szóval rátapadt a gyerek matricában, anyu meg ugye simogatta, meg hurcibálta folyamatosan, Peti rám sem nézett. Komolyan....
Majd anyu ma hazament (állítom, hogy pihenés lesz neki a holnapi munkanap :) ), és így őfelsége újra megelégedett velem is.
Tényleg szarul volt a Peppkirály, el lehet képzelni, két napja lázcsillapítózom, annyira szétesett. (Meg persze a szokásos köhög, folyik az orra, semmit nem eszik, ahogy kell. Mondjuk le még nem hányt... Hoppá! :) )

Eszti már javul persze, de azért az ovi necces lenne még, talán szerdától... esetleg...

Amúgy meg úgyis viszkettem az ovikezdéstől, mert mi olyan szépen összeszoktunk hármasban a nyáron (bár persze, néha sikítok mindkettőtől), de sem Eszti nem várta az ovit és az az igazság, hogy én sem.
Hát most megkaptuk az áhított plusz napokat!

Valami genya kórságot szedett össze amúgy, mert elkaptam én is úgy, hogy köhögök (nem emlékszem, mikor köhögtem utoljára, talán 4 éve, pedig beteg voltam azért többször is), valamint a dédi is mesélte ma, hogy náthás lett ("Áá, de biztos nem tőletek!" Nem a túróst nem mameszka, hát persze, hogy tőlünk!).
Szóval így nyaralunk mi továbbra is itthon hármasban.