Csak úgy bele-belekapva....

Kissé eklektikus lesz, de csak úgy ideírok ezt-azt.

Szóval Pepp. Hát ki más? Néha annyira kihoz a sodromból, hogy aztakutyamindenit!
De amúgy meg jujjdecuki. És mindig kiegyenlít. :)
Reggel meg este simán bilibe pisil (vagyis addig erőlködik, amíg valami csak csurog bele), máskor meg szimplán nincs a feneke alá tolva. Majd, ha egygyerekes leszek jövő héttől, lehet ráállunk a témára jobban, ha jól megy.
Fürdés előtt stabilan a feneke alá van tolva, és pisil is. És ez az aktus jellemzően nem akadályozza meg abban, hogy kb. 5 perc múlva a kádban állva is slagozzon. Mert az tetszik neki.
Még jó, hogy Eszti már a szemét sem forgatja Peti ilyen akcióira, fel sem veszi. (Engem sem izgat, mert régen is tuti volt, hogy belepisilt, de azért remélem, hamar rájön, hogy nemár!)

Eszti meg ugye minden nap lefekszik délután. És én sokszor már tényleg azt vártam egész nyári szünetben, hogy besokall az alvástól és nem fog elaludni. Mert azért néha már... hajajjj... durva mennyiségeket produkál. Tényleg sokat alszik.
Már fel sem kel, amikor Peti ébred olyan 7 után. Így szegény kölyök felébred, kiabál: anya, anya. Én még kérek tőle 5 percet (persze magamban), aztán, amikor érzékeli, hogy nem megyek, akkor átkiabál Esztinek, az meg max. a másik oldalára fordul. És akkor ő is nyugszik még egy 5-10 percet. Ezt különben tök jól megszokta, szóval mindenki szép lassan magához térhet.

Eszti az mondjuk 8 előtt nem szívesen jelentkezik, és tegnapelőtt délután is lenyomott egy 2,5 órás alvást (ez amúgy tök ritka persze). Na és így tegnap volt az első nap, hogy nem sikerült elaludnia délután. Mivel jövő héten ovi, hát nem rossz! (Vagyis én több ilyennel számoltam.)

A következőről meg értem én, hogy nem egy eszeveszett nagy poén, de nekem tetszik.

Persze a kólát Eszti nagy verekedések árán megihatta (imádja... brrr....), a dobozt elmostam, felteszem a szekrény tetejére, majd egy éve múlva "Mi a szar ez?" felkiáltással kihajítom.
De egy évig poén lesz.  Na. :P

Aztán.
Pakolom lefelé ezerrel a spájzban a szörpös üvegeket, Pepp persze a lábam környékén.
Aztán egyszer lenéztem, és ezt láttam. :D

Naaagyoon röhögtem!
És ezt úgy kell elképzelni, hogy természetesen az üvegek lepakolásához nem vittem fel magammal fényképezőt, hanem megláttam, röhögtem, leugrottam, elrohantam a kolbászevő mellett a fotóapparatért, visszaugrottam a székre, hogy úgy kaphassam el a pillanatot, ahogyan az volt.
És ő vígan harapdálta még 30 másodperc múlva is, így szerencsére semmiről nem maradtam le.

Na meg egy videó.
Ezt naponta 2x csinálják, de megunhatatlan. És végre felvettem, hogy a nagyközönség is láthassa.
A kibontakozó tánctehetségük egyelőre igencsak bimbójában stagnál, de valahol el kell kezdeni.

Szóval nem is tudom, izgalmamban mit emeljek ki?
A bömbölő "Én kicsi pónim" főcímdalt, vagy a rugólábPeppet, vagy a "mozgok, mozgok, de azt biztosan nem ütemre csinálom" Esztit?
Egyiket sem asszem, így egyben a három teszi tökéletessé a videót. :D

Holnap utazunk, és közben kiderült, hogy anyu egész hétvégére leugrott volna hozzánk. Affene, de mondtam neki, hogy mivel így alakult, lóg egy hétvégi látogatással. (Persze így is leugrik, mert dolga van, aztán jön Lacival utánunk. :) )