Hemüposzt

Végre eljutok, hogy leírjam.

Nagy arccal mentem a szemészeti kontrollra Esztivel. Néha elnézünk oda, olyankor megvizsgálják, majd állítanak általában a lencséjén (kisebb/nagyobb mittudomén). Semmi extra.

Na megyek a két kölyökkel. Beültünk, várunk, bejutunk.
A dokinő hiába gyerekszemész, öreg is, szerintem gyereket sem sokat lát a betegeken kívül, de legalább nem is nagyon szereti őket. Viszont ismerjük, hogy ilyen. :)

És mivel Eszti a tökéletes kislány, imádja őt, mert 2 éves kora óta szó nélkül azt teszi, amit mondanak neki. Néz, leolvas, idefordul, odafordul, gépbe figyel. Nincs vele nagy munka lássuk be!

Így történt, hogy egyáltalán nem magyarázta el szegény Esztinek, hogy mit kell nézni a táblán. (Konkrétan az a tábla volt fent, amelyiken azt az irányt kell mondani, amerre a fogak néznek). Eszti össze-vissza mondta. Én azonnal vágtam, hogy mi a baj (vagyis fingja nincs, mit kell csinálni), mondom "Nem lehetne  a számos táblára átlépni? Azon leolvassa simán a számokat."
És lőn. (Mondjuk én úgy gondoltam, hogy majd leolvassa a pl. a 73-at 7-nek és 3-nak, úgyhogy azon még én is néztem, amikor hetvenháromnak meg mindent szépen kétszámjegyűként elolvasott. Ezért szerencse, hogy apja is van a lánynak. Tőlem egyéb okosságokat tanul.)

Ez azért volt jó, mert én tudom, hogy egy csomó kortársa kitűnően olvas számokat, de a dokinő meg az optikusnő is elkerekedett szemmel  nézték, hogy "dehiszenmégcsak4éves"!! Óóó, hát annyi, de milyen okos 4 éves! Höhöhö. :) Csak büszke voltam szimplán.

Aztán ott lóbáltam Pepót is a hónom alatt. Nézzük már meg őt is! Úgyhogy cseppentés után ő is benézett a gépbe. (Szerencsénk volt, mert Eszti nézett bele előtte és már ott verekedett akkor a földön, hogy énisénis, szóval jól meg lehetett vizsgálni.)

A szemvizsgálat nem hirtelen ötlettől vezérelt volt, mert a selejtes genetika miatt elterveztem, hogy minden évben megnézetem becsületesen a látását, hallását és a fogait.
És mikor vége lett a nyárnak, munkára fel! El is kezdtük ellenőriztetni.

És hát ja, elsőre bebuktuk.
Ő is megkapta a hemüt. És ne legyenek illúzióink, mert ugyanazért, ami miatt Esztinek is van. Ugyanolyan kondíciókkal (szinte még a dipotria is stimmel.)

Valahol szerencse ez, hogy megnézettem, mert amúgy senki nem küldött volna el, viszont, ha időben nem csípik el, akkor ez később már nem nőhető ki.

De azért padlóra estem (főleg, hogy számoltam én szemromlással később, de azzal nem, hogy ugyanaz a baj jön elő, ami Esztinek is van és hogy már most szemcsit nyerünk).
És hát igen, mivel már ezer éve ebbe az optikába járunk, nyomtam egy kör hisztit. Megengedhettem magamnak és kész!
Erre azért előadta az optikus hölgy (szerencsére szintén jó nagy szájjal rendelkezik), hogy "ugyanmár, ez nem 100ezres lencse, amit félévente cserélünk" (amúgy tényleg, csak egy 6000res költség), "örülj, hogy a gyereknek pluszos a szeme" (ez nem tudom, miért jó, de ha ő mondja...) és "különben is, iskolás korára kinövi ez is".  De azért megkérdezte, hogy valaki cilinderes a családban? Hát mondom "ja, ükapám vazze 100 éve, az volt cilinderes. Esetleg". (Tényleg nem tudom, honnan örökölték ezt a kölykök.)

Úgyhogy hazajöttünk, másnap kész volt a szemcsi.
Na az szép volt! A családban két napig ugyanis atom feszkót okozott a szitu.
Mert a keret iszonyat ronda, Peppnek amúgyis sajátos fejszerkezete van, (amin különben javíthatna egy keret, de mondjuk úgy, hogy ez nem az a keret) és különben sem tartjuk érettnek a szemüvegviselésre. Szóval ki voltunk borulva, Laci engem hibáztazott, én új keretért visítottam (persze GYES-GYES, úgyhogy szó sem lehet ilyen pénzkidobásról, bár Laci javasolta, hogy kérjek a szülinapomra egyet. :D ), mindegy, túléltük a viharos napokat.

Úgyhogy B gyerek átmenetileg ronda, fotó mostanában max. hátulról. A szemcsit hordja-leveszi-hordja-leveszi, ahogyan számítottunk rá.
De megerősödtem, hogy a tudatommal teremtek: annyira nem szeretem még a dolgot, hogy a szemüveg egyik nap egyszerűen eltűnt a lakásban. :D
 (Tényleg! Ugyanis Pepp úgy levette és letette valahova, hogy 1,5 napig nem találtuk meg. :) Tegnap végül Laci egy zseblámpával felszerelkezve túrta át a játékosdobozokat és egyéb rejtett zugokat. És sajnos meg is találta.)

Azóta  már teljesen rendben vagyunk, lesz új keret (majd max. fél év múlva, mert úgyis lencsecsere lesz akkor.)
Különben meg legrosszabb esetben is van lehetőség már akár 7 éves kortól kontaktlencsét hordani (ez nem a mi esetünk miatt, hanem csak úgy beszélgetés közben említették az optikában, én meg rácsodálkoztam.) De ugye ez a mi kölykeinknél jelenleg "a sulira kinövik" kategória, csak úgy végső megnyugvásnak szántam a dolgot magamnak.

És mert érdekes dolgok vannak: hogy megyünk az utcán, álmélkodnak a boltban stb., ahol ismernek minket, hogy "jééé, szemüveget kapott?" Mondom "Ehh, én már csak ilyen gyerekeket szülök, nincs mit tenni". És erre álmélkodnak, hogy miért a lányod is szemüveges?
Aha, na ennyire nőtt az arcához. Nem is emlékeznek rá, hogy neki is van.
Úgyhogy nyilván Petié is ennyire megszokott lesz.