Nyaralááááááás (második felvonás vége)

Csütörtökön este jöttünk haza a déditől. Érted? Ahogy terveztük. Bírom ezt a Pepót, hogy még immunhiánnyal is jól állja a sarat. Semmi baj nem volt a köhögésével.

Ne mondjam ugye? Hogy az egész hűdejó volt!
Az volt a legfrankóbb, hogy kölykök reggel ki az udvarra, és este be (oké, persze, a délutáni alvással megszakítva).
De olyan jó volt látni, hogy a "panellakók" egész nap a levegőn jöttek-mentek, pakoltak, homokoztak (mameszék direkt ezért hozattak homokot), medencéztek (miután Mártiék meg még azt is hoztak nekik).
Fényesre nyalt popóval (és fullteli csomagtartóval ;) ) tértünk haza. Éhen halni még egy ideig nem fogunk! (Imádom amúgy ezeket az eredeti kertből kihúzott kajákat. Sajnos ez is úgy kimarad, ha nincs kiskerted. )

Persze el kell mondjam, bármennyire is vonzó ez a kertes ház téma...az élmény közben változtattam a hasonló terveimen.
Petim ugyanis...
... megcsipkedte valami óriáshangya, könyöke/térde leverve, kisujja elvágva, a nyelve szétharapva (tátongó sebesre), és a beton nagy monoklijáról ne is beszéljünk....

Szóval, ha pusztán az ő túlélési esélyeit nézem, akkor marad a társasház. :D

Eleve úgy volt anno megbeszélve a mamesszal, hogy akkor megyünk nyaralni, ha Pepó megtanul járni (4kézláb csattogó gyerekkel nem lehet mit kezdni az udvaron). No jó, megtanult már rég.
De nagyon gyenge még az egyensúlya, így futkározás közben állandóan esik-kel. Emellé ő az a gyerek, akire csak azért nem mondjuk, hogy rossz, mert gyerekre nem mondjuk, hogy rossz. :D
Hááát, izé... fiú. Meg eleven. Meg kíváncsi. Meg "de nekünk papírunk van róla".

Folyamatosan randalírozik, mindent pakol, mindenre felmászik, megnéz, megtapogat. Különben ez nekem nagy öröm, inkább ilyen legyen, mint nyünyü.
De ez a tulajdonsága pl. a csirkeólban/fáskamrában/szerszámok környékén nem éppen poén. Így még pisilni sem mentem el nélküle, mert nem lehetett másra bízni (mamesz/papesz a 80 év felettiek gyorsaságával rendelkeznek, még azt sem mondhattam, "figyelj már rá egy picit!", mert a mentő hamarabb kiér a gyerekhez, mint ők, hogy mondjuk a lépcső tetejéről levakarják. :) ).
Szóval én is jókat pihentem... alvásidőben. :D

De Laci jófej volt, nem kellett neki magyaráznom, hogy az állandó felügyeletet tartani igenis huhh.... Ő egyértelműnek vette, hogy értünk jövet megáll a Birkás pincészetnél és vesz nekem egy üveg bort. Hamár ennyit dolgoztam a nyaraláson. :) (Rosét, mert nyár van. Bár szerintem az, hogy erre esett a választása, ez csak mázli.)
Úgy jöttünk el, hogy ha lesz még nyáron alkalom, akkor megismételjük.

Esztit két napig nem lehetett kivakarni a sarazásból.

A kötelező kellékek (remélem, Fanni órája felismerhető jobb felkarra - sármentes övezetbe- mentve.) Pepp meg hátul éppen észrevette, hogy Eszti menet közben összesarazta a kezét.

Macskacicót élete kockáztatásával is simogatta. Tényleg bármi áron. A jelenlétét nem unta meg 4 napig, pedig Artúr kutyával mindig találkozik (mármint rendszeresen lát szőrös állatot, na. :D )

Ez csak vicces volt. Túró rudit ritkán eszünk mostanában. Úgy kimaradt, amióta nincs "minden 5. nyer" akció a Pöttyösnél. És ez tényleg ezzel függ össze.

Na és a szomszéd néni hozott nekik egyik este. Pepp betolta, majd nyomta a "beakadt lemez" stílusban... vagy 20 percig: udi, udi, udi, enni, enni, udi. Majd megzabáltam! :)

Úgyhogy vége, most pár hétig itthon leszünk. Normál helyzetben. :)
És holnap esetleg elmesélem, micsoda fejlődésen ment keresztül Petim a nyaralós napokban (vagy csak lehet, hogy az éjjel-nappal utána rohangálás miatt észrevehettem, hogy igazából mennyire ügyeske. ;) .

Ja, és ha már Fanniról szót ejtettem!
"Legyőzhetetlenek" TV Premier: 2013. július 7. 16:10 M1-en. Tessék nézni, mert ő játszik benne! :)
Előzetes