A magányos hétvége

Utálom tényleg a "hármasban a kölykecekkel" férjmentes napokat.
Laci elutazott.
Tudom persze, hogy van, aki tartósan egyedül neveli a gyerekeit, meg van, akinek sokkal több van, meg amúgyis tudom, hogy mintegy egymilliárd ember éhezik a földön.
De Laci elutazott.

A lelécelése utáni 10. percben már kialakult az itthon maradottak katasztrófahelyzete.
Egy pár perces hangos és boldog testvéri röhögcsélést követően sírás (az a fajta, amely miatt azonnal szaladsz), és látom ám, hogy ez a nagyon okos Eszter a Peti fejére húzta az egyik WC szűkítőt.
Sokkos állapotban ordítottam, mert közben elképzeltem, ahogy a tűzoltók lángvágóval szedik le a gyerek fejéről azt a műanyag szart.
Aztán sikerült egyedül megoldanom (tényleg csak annyin múlt, hogy a fülein nem tudta már áthúzni, mert hamarabb beszorult a feje).
Közben persze Eszti sírt (mindig nagyon bántja, ha véletlen fájdalmat okoz Petinek, gondolom az oroszlánüvöltésem sem segített a helyzeten), Peti sírt, mert éppen most téptem le a fejéről egy WC szűkítőt. Szóval fasza, és ekkor még csak reggel 9 volt.
Há'basszus, apa azonnal gyere hazaaaaa!

De amúgy jó volt, mert az akció után lapítottak, mint "szarafűben", így simán bevették, hogy futárt várunk, ezért délelőtt sehova sem megyünk.
Aztán a futár hamar jött, de mi azért nem mentünk sehova, cserébe kitakarítottuk végre a lakást. Vagyis én meg a gyerekek. Jahhh.... Nincs mit tenni, ezek lelkes gyerekek.
Így órákon át tartó folyamat lett a porszívózás, a porszívó szűrőinek kitisztítása, a WC teljes tisztítása, az erkély felmosása és a teregetés. (Ezen tapasztalatok miatt a portörléshez való spriccelőt már nem mertem elővenni.)
De ezzel a délelőttel legalább megtörtük az éjjel-nappal homokozást. Nem gondoltam, hogy valaha ezt fogom mondani, de olyan jó volt takarítani. :)

Azóta rendben vannak, délután az udvaron hédereltünk órákig, ez jóvan (oké 6 gyerekre felügyeltem, de mindegyik túlélte), aztán akkora ocsmány megabalhét kaptam Esztitől (szimplán cseszett este 1/2 8-kor bejönni), hogy kettéállt a fülem. Aztán, amikor emiatt letiltottam a kedvenc esti rajzfilmjéről, akkor már neki is kettéállt. (Csak, hogy érezzük a balhé szintjeit: én még soha, de soha nem tiltottam le a kedvenc rajzfilmjéről, de ez az a pont volt, amikor paff, megtörtént. Bizonygattam mondjuk neki, hogy örüljön, hogy nem kapott egy taslást, debasszus, nem is érti mi az. Ehhh... mázlista kölök! ) De most már alszanak rendben.
Első nap túlélve.