Visszaszámlálás indul

Tényleg, mintha ketyegne is a fejem felett...
Na de most mi van? Két (azaz kettő), egészséges (azaz nem beteg) gyerekem. Hogy teljesen érthető legyen a szitu: Eszti és Peti páros nemköhög, nemtaknyol, nemhörög, nem inhalál, nem orrotfúj/szív: egészségesek.

Mert az milyen durva már, hogy Esztit azért nem vittem még a héten oviba, mert pont ezt akartam elérni, vagyis: legalább egy hétig rendben legyenek.
Peti tegnap fejezte be az egyhetes antibió kúrát, eléggé helyrekapta, Eszti meg már egy ideje okés.
Úgyhogy most hempergünk az érzésben.

Azért a hörgőskölyökkel szerencsére eljutottunk vasárnap Stornyára. Az meglehetősen jó élményre is sikeredett.
Ott pl. egyértelművé vált, hogy a szepszaros időszaknak ágyőpá! (Már K. valószínű, nálatok is csak az idegen hely élménye volt a bőgés kiváltó oka.)

Node Stornyán... ujujjj! Átmentünk keresztanyuékhoz. Naanyám! Világi cimborák keresztanyámmal!
Basszus nem volt hajlandó kiszállni a kezéből sem. Szó szerint. Csak úgy rázta a fejét, ha mondtam, hogy na gyere megyünk. Ő hozta haza mameszomhoz is, mert még a fejét is elfordította, nehogy vége legyen a jólétnek.

Mondjuk Laci nagyon találóan megjegyezte, hogy keresztanyu amúgy pont úgy néz ki, mint anyu, és hát azokat a viszonyokat meg tudjuk. De különben meg kit érdekel miért? Volt aki helyettem cipelje a 9 kilós sejhajt (nem, nincs annyi, csak menőzni akartam. :) ).

Úgyhogy este szomorúság volt neki hazajönni- végig is balhézta az hazautat (oké megbocsátjuk, töksötétben másfél óra, a brutál köd miatt majdnem kettő... szal én is balhéztam volna).

Aztán majdnem elmentünk wellnesselni. Hát jóvan, ma olyan világot élünk, ahol egy használt babakocsi árából simán elmegy egy család 3 napra...  (A babakoccsert ugyanis decemberben eladtuk. Az is jó élmény volt, mert -ahogyan sejtettem- olyanok vették meg, aki pont erre a márkára és típusra gyúrtak, és tök boldogok voltak, pedig Szegedről utaztak idáig).
Szóval nem mentünk wellnesselni, mert NEM VOLT HELY. Nem hittem el: 3 hotel és teltházak. Háát, nekem ne sírjanak...

Így ma elmentünk a Tescóba. Miértmiértmiért? Izzóért jó? Amit ugye Szilveszterkor kihagytunk.
Úgyhogy legalább jól világítunk. (És a Tesco olyan szinten kongott, amilyet utoljára akkor láttam, amikor 20 évesen, kissé kapatosan, éjfélkor sörért és sültcsirkéért ugrottunk be.) A kissé kapatos jelen esetben egy finomított kifejezése a valóságnak.
Úgyhogy ez élmény csapó 3.
Viszont akciós chips (normális: 900 helyett 200ért, oké apukám. Bicaj helyett megettem!!!), akciós bodyk (5 db autós 1400ért) és akciós kislánybugyik. Majdnem akkora érzés volt, mint a wellness.

Na jó. Nem ám.