Ezért süthettem tortát. (Alapból eszem ágában sincs úgy, hogy Laci eszik egy szeletet, én este nem, max másnap, és 3 nap múlva a fele ránkrohad.) Így legalább megérte a dolog.
Ahh, megint megállapítottam, hogy istenkirálylány vagyok.
Előző este már felöltöztem, hogy megyek bevásárolni, amikor gyorsan még beütöttem gugliba, hogy mogyorókrémes torta. És nagy mázlimra, az egy állat, mogyorókrémes-mascarponés recepttel ajándékozott meg.
Íme, ez lett belőle:
Méltán vagyok elégedett magammal. (Nagyon finom is volt.)
Vagy ez még kérdés?
Gondolom, már nem. :)
A kölykök a vendégség hatására totál behülyültek, szétszedték őket, majd minket is. Teljesen be voltak pörögve. Kész.
Szóval ez jó hangulatban telt. Fent.
Aztán a mai nap letörölte a vigyort az arcomról. És lent.
18 hós oltásra mentünk. És súlymérés.
Amikor azt mondtam a múltkor, hogy leszarom, akkor hazudtam.
Jelentem kiborultam.
Nem is a súly a baj, hanem megint és amúgy mindig, de jöttek utánam a tanácsadóba, mérték a kislányt: 72 cm. "És mennyi idősek is vagytok?" - kérdi a védőnő "Mindjárt 8 hónapos."- így az anyuka.
És az volt a szerencsém, hogy már mehettünk is be a dokihoz anélkül, hogy meg kellett volna tudnom a kislány súlyát is.
Hát kikészültem, újra és megint. Annyira, hogy meg is mondtam a védőnőnek, hogy 18 hónaposan nem fogom már tanácsadásra hordani. Otthon is meg tudom mérni, orvos meg havonta kb. 2* látja. Hagyjuk már!
Nem volt ellene kifogása.
Petikém 8700 g (önmagában ez 500 gramm hízást jelent kevesebb, mint 2 hónap alatt. Ebben a korban ez rendben is van. De akkoris csak 8700 g!) És 76 cm. Ezt is hagyjuk inkább.
Útközben bánatomban ettem. Sajnos a babakocsinak nem tartozéka anyának jutalomfalat, így be kellett érnem a gyerek puffasztott kukoricájával. Ami a maga teljes sómentességével inkább további büntetés volt, mint jutalom. Szarvolt.
Aztán itthon felhívtam a Lacit hisztizni, majd bőgtem egy kört (addig Peti édesen eljátszott a másik szobában), majd amikor hallottam, hogy mintegy 10 perc után a búgócsigával csapkodja a TV-t, azért csak kimentem már. És persze olyan cukker volt, mert nem is a TV-t csapta, hanem az asztalon akarta pörgetni. Láttam rajta, hogy drágakincs ez, akárhány kiló. (De akkor sem vagyok jól. Mert nem, nem fogja behozni, nem fog megnőni. Kicsi marad. És nincs feloldása a dolognak.)
És és és. A mesebeli szállodai ajánlat (olyan simán megéri és csodás és hihetetlen), hogy nem is volt igaz. Vagyis ma is visszaküldték ugyanazt az ajánlatot, mint tegnap- állítván, nincs alap szobájuk, csak egy jobb, ami 10.000-rel ugrasztja meg azt a csodás árát. Én meg azért keserűen vettem tudomásul, hogy egy 220 szobás szállónak nincs standard szoba szabad kapacitása 1,5 hónap múlvára: február végére. Naneeee....
Még nem is lenne nagy gáz, de így, hogy Bükfürdőn lett volna (3,5 órás az út), így asszem csókolom.
Fújfújfúj, utálok lent lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése