Nyaralás-kirándulás-miegymás

18 éves korom óta utazgatok erre-arra. Nem túl nagy szerencsével. Mondjuk úgy 30%-ra tehető a balszerencsés utak száma. Ha beleszámítjuk, hogy a főiskolát majd az egyetemet sem helyben végeztem... noigen, szóval vannak sztorik a zsebemben:

Elvesztem, rossz buszra szálltam, nem volt csatlakozás, baleset, elromlott busz, nem szálltam fel a buszra, nem szálltam le a buszról. Stb.stb.stb.

És most úgy gondoltam, hogy ezek az élményeim már rég a padláson hevernek, meg amúgyis tökös csaj vagyok, felmegyünk mi a kölykökkel vonattal Pestre. Laci meg majd munkaidő után jön.
Eleinte csak egy játszóházazás volt a terv KÖKI-ben a fórumos csajokkal, majd később kigondoltuk Lacival, hogy anyuék úgysincsenek otthon Pesten, én meg két gyerekkel nem vagyok hajlandó nyaralásra áldozni (ezt a mostani út után sem bánom), szóval így elmegyünk, ott alszunk két napot, és megyünk kirándulgatni.

A kiindulópont pedig a pénteki játszóházazás.

Petit felkötöttem, Eszti meg olyan jókislány, elindultunk reggel.
Minden kb. jól is volt, amikor már majdnem megérkeztünk Pestre,  pááffff.... Vonat megáll, sok kalauz fel-le rohangál és páfff: felsővezeték-szakadás.
Utána akadt minden- csak mert vagány vagyok-:  a déli verőfényben két gyerekkel a vonatról leszállás a pusztába, a távolban látszódó házak becélzása, fél óra gyaloglás után egy buszmegállóban várakozás, majd egy csajhoz kiérkező taxiba beugrás "ejj, vigyetek már el minket is!" felkiáltással. (Nem vagyok pofátlan, utánam még egy fickó is beugrott hasonló módon, úgyhogy szükség törvényt bont.) Kész. Felértünk Pestre vagy felértünk Pestre?

Úgy szeretem a Petyuszkámat!

Nyaralás-szerkó

Peti már annyira unta a vonatút szerencsésebbik részét, hogy mindent megkapott. Dörmi papírt is.

Egyébként a városba besétálós kalamajkát ő simán végigaludta mei-taiban, úgyhogy áldottam az eszem, hogy nem babakocsit vittem.