Nálunk minden normális

A múlt héten az immunológián rákérdeztem a dokira, -mégiscsak májsztró - tud-e valami betonstabil csodaszert immunerősítésre. Eszti miatt.
Ugyanis még távoli emlékeim között lebeg a kislány, aki sosem volt beteg. Aki két éves korában egy fia takony nélkül húzta ki az egész októbertől márciusig terjedőt, aki ha beteg lett összeugrott mindenki, hogy "jajjmivanatyaég!".

A bölcsi eleje is simaliba volt. Májustól decemberig semmi.
December óta? Hát a tököm kivan, hogy fejből nyomom az gyógyszertájékoztatókat.
Vágom, hogy kinek, mikor, melyik stádiumban milyen köptető, orrcsepp, orrspré kell, milyen időközönként és mennyi.
A doki szerint pedig nincs csodaszer ( "mert akkor mindenki azt szedné, nem?"), helyette viszont be kell érnem azzal, hogy ez teljesen normális.
Eszti korában a 8-12 alkalommal elkapott hurutos, náthás, taknyosság az alap.
Pfff.... Tehát igaz.

Később pont erről beszélgettünk a doktornőnkkel, aki szerint Eszti nem is beteg sokat (!), és igen, a 8-10 az teljesen normális, de szerinte a szülők kb. a 6. után készülnek ki teljesen. Én már nem számolom, de tény, hogy a 8-10 alkalom az- leszámítva mondjuk a nyarat -simán havi 1-2 megbetegedést jelent.
Most ez tényleg normáliiiissss??? Asszongyák.
Úgyhogy mi baromi normálisak vagyunk. Asszongyák.

Petyusz... Az egyszerűen vááááá! Hát ammeg nem is normális, úgyhogy ebből a szempontból rajta nem kell aggódni. Immunja neki sem lesz erősítve ("ne akarjunk paradicsomot abban a kertben, amelyikbe nem ültettünk paradicsommagot", vagyis kb. halottnak a csók alapon működne, max nyomelempótlás az, ami hatékony lehet, (alias Béres csepp) de ami vele éppen van... Grrr...hrrrr... (hehe, szó szerint is...)

Tegnapelőtt ugyanis kipróbáltam élesben, milyen az "a beteg gyerek ágya mellett virrasztás".
Pepperó fuldoklott a köhögéstől. De nem túlzok cseppet sem.
Délelőtt még halellujahh volt, hogy ráleltem az Ambroxolra, amitől oly szépen hurutosan köhögött. Aztán felkelt a délutáni alvásból, és már fuldokolva nyomta.
Az éjszaka folyamán -ezt figyeld- egyszer sem sírt!

Éjjel kettőkor már annyira gázul köhögött, hogy szóltam Lacinak, hogy akkor most van itt az idő, hogy a két hónapja kapott fulladás elleni kúpért elmenjen az ügyeletes gyógyszertárba. (Tökre örült, mert amúgy már este 10-kor megkérdezte, hozza-e, de akkor még nagyzoltam, hogy áá, nem kell!)

Aztán kúp után 4 körül el is csendesült.

Persze ez sem akadályozta meg abban, hogy reggel 7-kor keljen (ez a legújabb szokása. Nem, nem gáz, csak 11-kor már bóbiskol, ammeg nemfasza.)

Másnap?
Tényleg nagyon komolyan gondoltam, hogy ebből kórház lesz: a gyerek hörög, fullad, és láza is volt éjjel.
Hogy érezzétek: annyira gáz volt az éjszaka, hogy délelőtt kitakarítottam, elpakoltam, kimostam, vasaltam, hogy ha menni kell, akkor minden rendben legyen itthon.
Amúgyis roppant stílszerű lett volna Pepókirálytól: karácsony, Szilveszter után az 1. szülinapi buli is az intenzíven.

Aztán a délutáni orvoslátogatás nem támasztotta alá aggodalmam, a dokinő szerint annyira nem gáz a szitu, de bivalyosította a gyógyszereket, biztosamifix.
Kapott antibiót, hoztuk az inhalátort, de szerinte "jövő hétre kiszedjük a kölyköt a genyából!"
(Valójában ő finom darab, nem használta sem a "kölyök", sem a "genya" szót...)

Ma is köhög, de ma legalább nem paráztam rajta, ha tegnap erre azt mondta elbírja, akkor elbírja.
De ha holnapra nem hagyja abba ezt a hörgést, szétesem.

Erre amúgy is jó esélyeim vannak, meeeert Eszti basszus 38-cal feküdt le. (Fokkal a hónaljában.)
És igen, elfogadom, hogy normális, elfogadom, hogy ez normális, elfogadom, hogy ez normális.