Ide is eljutottunk...

Oh igen, végrevégre valaki szakember ránézett a kölyökre.
És megállapította, hoogy ...

... nyaki is háti hipotóniája van. :)
Háháá, ettől persze még nem megyünk a falnak, ezt eddig is tudtuk.

Szóval a szakértő véleménye szerint a tökös kiskirály nem is olyan tökös, de azért kiskirály.
Iszonyat gyenge a háta és a nyaka, valamit a végtagjai is.
Jelenleg a 6-9 hós kornak megfelelő a mozgása (hozzátenném a ruhamérete is, szóval nincs ok pánikra :) )

Az a megoldás, hogy még visszamegyünk jövő héten, kapunk erősítős tornát itthonra (hogy tökösödjön) azt napi 2* megcsináljuk, így pont a nyári szünet végére lesz értelme tovább haladni. Addig ugyanis, amíg ilyen gyengék az izmai, nem fog tudni tovább haladni a mozgásfejlődésben.

Úgyhogy mondjam, hogy rém boldog vagyok? Hogy csak sikerült eljutni még idejében, és legalább tudunk is valamit csinálni! Yesss!

És hogy kavartunk idáig? Hát na, az tök gáz az egész....

Még Peti 6 hónapos korában felhívtam a híres Juhar utcát, hogy "hellóbelló, géndefektes Petyusz a hónom alatt, kérik-e". Persze nem kérték, mert azt mondták, hogy szakorvosi javaslat kell a korai fejlesztéshez. De szerezzem be, mert ilyen esetekben már papír alapján megadják a véleményt.
Nem is értettem, hogy most akkor a kardiológustól vagy mégis kitől szerezzek, de mivel mentünk genetikára, gondoltam majd onnan.

Ugye a genetika vérvétel-eredmény-tanácsadás áttéve a 3. időpontra, frankón április lett, mire megszereztem végre azt a nyomorult egy sort orvosi pecséttel. Azonnal írtam a kérelmet a Szakértői Bizottsághoz, és huhh...

Közben kedves I., a blogomra keveredett és szólt, hogy frankón ment volna sima kérelemre is, mert nekik sem volt kifejezetten javaslatuk a fejlesztésre, de beadták az összes kórházi zárót, így rögtön bekerültek...
Hát vótam ideges, hogy elcsesztem 5 hónapot a semmire. De hiába, nem tudtam volna mit csinálni, ha egyszer azt mondták, hogy kell az a szar....

Persze május végén megjött a Szakértőis javaslat a fejlesztésre, és izgultam, hogy bejutunk-e még nyári szünet előtt vagy milesz?
Pénteken felhívtam őket és már névről beazonosítottak, tehát már tudtak rólunk, és így lett mára egy felmérésünk.
Nagyon örültem neki, de tényleg!

Azért okozott kisebb (de csak átmeneti) törést az életemben, hogy elhangzott, hogy a Katona módszert ha csináltuk volna, már nem itt tartanánk.
Fúúú, rohadt Katona módszer amúgyis úgy utálom, és egyébként sem hiszem, hogy megvalósítható lett volna a napi 7 fejés mellé beépíteni a napi 6*fél órás gyakorlatokat a 2 hónapos, szinte csak alvó kölök életébe.
Szóval nem, nem vagyok hajlandó lelkiismeret furdalást érezni emiatt. És amúgyis, akkor elmondhatnám, hogy a gyerek jó esetben már négykézláb van vagy mászik, de az életünk eddig csupa gyötrelem volt, mert napi 3 (!) órát a gyerek nyúzásával töltöttem - tiszta sor, hogy lehet erre írni ellenvéleményeket (miszerint a gyerek érdeke és az anya önfeláldozása stb.), de azt mind bla-bla-bla-nak nyilvánítom, és letojom.

Emellett érzem, hogy már sokkal hamarabb itt kellett volna lennünk a korai fejlesztésen, de ez ügyben is max, ha erőszakosabb vagyok, akkor érhettem volna célt, szóval ezt a problémát is inkább elteszem zsebre, mert nem tehetek mást.
És azért tegyük hozzá, senki, de senki nem mondta, hogy bárhova is el kellene vinnem. Ha nem tudom, hogy létezik fejlesztés, itthon ülünk a seggünkön, míg majd csak lesz valami.

Most úgy érzem, ha még egyszer történne az egész, akkor is így történne, úgyhogy tényleg nem is aggasztom magam tovább. (Szerencsére Laci egy laza mondatával helyretette az aggodalmaim a telefonban, úgyhogy ennyit erről.)

Ja, agyilag? Hát rákérdeztem, de az egész arra volt jó, hogy hülyét csináljak magamból.
" a diGeorge nem jár értelmi sérüléssel" , "Miért, lát valamit rajta? "
Szóval igen, tudom, és nem látok rajta és minek aggódom, ha szemmel láthatóan okos.
És ezt megfejelve ma beültünk az etetőszékbe és mutatta, hogy enni fog! (Aztán nem evett persze, de most először jelelte.)
De amúgy azt mondta a nő (nem tom mi a megnevezése, mozgásterápiával foglalkozik, az tuti...), hogy ha akarom, akkor csinál erre egy tesztet legközelebb. Végülis, hmmm.... nem is akarom.... :)

Váá, és a slusszpoén: "Egyen a Peti sok húst, hogy az izmai jól fejlődhessenek."
Mondtam neki, hogy jópofa gondolat, csak az a baj, hogy a húst zöldséggel körítik.... :D
(Egyszer elmesélem már az étkezéseinket, mint életünk roppant szórakoztató szemelvényét...)

Úgyhogy ennyi a sztori, szerintem roppant szerencsés. (És a legjobb, hogy a gyakorlatokat egy csomó módszer gyakorlataiból szedi össze, nem csak egy módszert alkalmaz. )
Részemről továbbra is boldogság! :)