Esztiduma egy kicsit, csak az utókornak

Esztiről is kell párszót írnom, mert nemsokára nem lesz mit írni.
Biza, már megint utazik.
Na ne is mondjam, (aki ismeri jóanyám, na azoknak nem kell bemutatni, és meglepő sem lesz, hogy) az alábbi módon kérte el a macskát hétvégre kb. 3 hete:

"Megvettem a cirkuszjegyeket 3 hét múlvára, eljöhet Eszti?"
Há'Nem. Most erre mit lehet mondani...

Megjegyeztem ugyan, hogy legközelebb megérdeklődhetné, hogy jó-e nekünk akkor, vagy jegyvásárlás előtt ideszól vagy nem is tudom, bármilyen normális reakció. De szerintem egyik fülén be, a másikon ki.

Szóval holnap jönnek érte és viszik.

Így ők fogják a hétvégén hallgatni a "beszarás mekkora" dumáját.

1)
Anya varrd már meg a macit.
"Jó majd megvarrom."
Anyaaaa varrd már meg!
"Jó, maaajd, most nincs kedvem (és nem is tudok varrni.)."
Anyaaaaa, ne kelljen már könyörögnöm!
(Oké, lehidaltam, ééés, neheeeem, azóta sem varrtam meg. :) Viszont számot vetek, milyen ócska szövegeket nyomok szegény gyereknek, amit aztán visszamond.)

2)
Öltözködik reggel. Rajta van a lila szoknyaruha, és már rávettük a pulcsit, amit csak addig hord, amíg beér a bölcsibe. Fésülöm.
Várjál! Milyen ruva is van rajtam? -És lehúzza a pulcsi zippzárat lecsekkolni.
Ahh, lila, akkor a lila csatokat kérem.

3)
Hazajött tegnap, Peti meg éppen lefeküdt. Ilyenkor mostanában már tök kultúrált, olvasunk, vagy kirakózik, a 2. alvása Petinek úgyis csak 30-40 perc.
De tegnap fel volt pörögve, megy a kanapéra ugrálni.
Kértem, nemár, de nem az ugrálás a baj, hanem hogy mindig sikítasz közben.
Anya, mi lenne, ha halkan sikítanék? (Háát részemről jó lenne, de ne most próbáljuk már ki, lehetséges-e az olyan, jó?)

4)
És még egy utolsó, csak mert olyan drága.
Elhagytuk este a szemüvegét (olyan tökéletes módon, hogy egész nap nem találtam.) Szóval reggel felkelt, kérdeztem, nem emlékszik-e hova tettük este? Nem. De aztán bevillant neki!:

Anya, valami eszembe jutott! Lehet, hogy szárnya lett és elrepült. (Igen, köszönjük az építő jellegű hozzászólásodat... :D)