APG, ahogy mi (nem) szeretjük

Folyamatosan, és mindig.
Eszti a minap is éppen lapozgatta AnnaPetiGergő végeláthatatlan és a szülők számára rettenetesen izgalmas kalandjait, amikor a könyv végén található listát kezdte böngészni, és hozzátette, hogy szólni kéne a Jézuskának, hogy hozzon már ezt is és ezt is és ezt is... (Gondoltam mélyen magamban, jó hangosan kiabálj, hogy meg is hallja, de visszafogtam magam.)

Így sokadszorra félretéve az ellenérzéseimet azonnal elterveztem, hogy ehh, majd hoz a nyuszi.

Erre elkezdtem nézegetni a neten, hol lehetne minél akciósabb áron beszerezni, amikor belebotlottam... aaaa... kritikákba.

Hát én voltam olyan boldog!

Először is bizony voltam olyan nyomi, hogy nem tudtam, hogy ez a jelenség, minden szülő rémálma. (Jó, biztos van aki szereti.)
De tényleg, én azt hittem, én nem szeretem, mert amúgy túlzottan kritikus vagyok mindennel szemben. És biztos az én hibám, hogy nem bírom, amikor anya mosolyogva viszi végig a 6 fele szaladó 3 gyermekét az önkormányzathoz vezető úton anélkül, hogy egyszer is visítva helyretenné őket, de lagalább megfenyegetné, hogy otthagyja valamelyiket, ha nem indul el azonnal.
Persze én lennék a leginkább felháborodva, ha anya konkrétan beanyázna arra a jelenetre, amikor Gergőke a 22. takarításhátráltató akciója kapcsán kiborítja a felmosóvizet a fürdőben, amire Anna azt mondja, hogy "nem baj, majd anya feltakarítja". Bámmm... Szóval van önkritikám: nekem nem lehet megfelelni, így hát sodródtam az árral. Mindenféle tudatosság nélkül.

Persze az olyan véleményekkel, mint: a gyerek egy idealizált világot ismer meg, nem tudok mit kezdeni, Gyerek legyen a talpán, akinek súlyos pszichés defektjei alakulnak ki attól, ha anyukája a szobájába penderíti, miután szétkente a mákos sütit a falon (nem pedig APG módra: "ejj, hát takarítsátok fel kedves gyerekek és utána irány a cukrászda!" módon kezeli a sztorit). Szóval ez a része számomra igazán túl van misztifikálva.

Nekem úgy az egész fáj...
Egyszer azt olvastam egy cikkben, hogy értelmiségi körökben divat APG-t utálni.
És nem találom a cikket legnagyobb sajnálatomra, pedig tök nem így van.
Én már azelőtt nem szerettem, hogy tudtam volna, hogy ekkora nemtetszés övezi.
És nem divatból, zsigerből utáltam.
Mindig a hibát keresem benne a mai napig, de ösztönből (mondjuk, hogy a kétéves Gergő azt mondja, hogy "nagyon fogok vigyázni a könyvre!" Ja... Meg a TV maci...)

A gyagyesz rajzok amúgy tényleg csak hab a tortán.
Tehát jóvan, persze kicsiknek szól, legyen bugyuta.
Első körös élményeim közé mégis az tartozott ezzel kapcsolatban, hogy azt lestem, mi a túróért van 3 szeme annak a valaminek a könyvben?
Amely valamiről aztán kiderült, hogy ő nem más, mint Babóca, a katicakislány, és az nem 3 szem, hanem két szem+1 orr csak teljesen egy vonalba rajzolva. És még örüljek, hogy éles képi látásommal sikerült a száját a legelső alkalommal megtalálnom rajta.

Na de amikor a gyerek megkérdezte Bogyó és Babóca olvasgatása közben, hogy egyébként miért építi Gergőke is a várat Bogyóékkal, akkor kénytelen voltam belemenni abba a beszélgetésbe, hogy az nem Gergőke, hanem Bogyó, a csigafiú, csak bugyiban van lerajzolva, amitől kétségtelenül úgy néz ki, mint egy jóllakott kétéves Gergőke, de eskübecsszó nem az, mert csigaház van a seggére tapadva.

Szóval nemár.

De tolom ezerrel, olvassuk kétszázzal, mert Eszti nagyon szereti. És, ha a gyerek szereti, akkor vigye!

Aztán mai netes élményeim közé tartozik az a cikk, melyet egészen pontosan a "Bartos Erika-jelenség olvasásszociológiai aspektusai" címen íródott (gugli haver biztos kidobja, ha érdekel valakit), szóval kicsit krónikus eset lettem a témában, de tényleg. Viszont itt hangzott el az alábbi rémületes mondat, amely aztán minden problémámat egy huszárvágással megoldotta:
"Az Anna, Peti... től nem vezet út az irodalomig. A kizárólag ezen a könyveken szocializálódott gyermek nehezebben fogadja be a mélyebb képi- és szövegvilágú könyveket, mint az, aki már kiskorától kezdve sokféle könyvvel találkozott."

Úgy beszartam, hogy felkel az Öcsisajt, aztán húzunk az Alexandrába. Mélyebb képi- és szövegvilágú könyvért.... (Aztán szevasz APG!!!) :)