Az egész nyáron át nyaralás

Leszögezhetjük, hogy a nyári szünetben mégsem posztoltam minden nap.
Mert eggggész nyáron nyaraltunk, de kb. szinte majdnem.
Olyannyira, hogy elővettük a bőröndöt júli elején és tegnap tettem el. 
A gyógyszerest szintén. Nézegettem, hogy ez a mennyiség még tőlem is túlzás, de el nem raktam belőle semmit az elmúlt 2 hónapban:

Úgyhogy szemüvegeket elővenni, háromnapos hideg élelmet a monitorhoz készíteni, mert istenemre, én most elmesélek MINDENt!

Júniusig nem volt nagy buli, mert ovis ügyeletet kértünk két hetet, mi meg dolgoztunk.
Aztán július elején elmentünk Bükfürdőre. Négyesben a klasszik családi nyaralásra.

Állatjóvót!
(Innentől kezdve pszichésen fel lehet készülni a továbbolvasásra, mert nekem az összes nyaralás- utazás-kikapcsolódás állatjóvót.)

Egy szűk hetet voltunk egy király helyen. Amiben az volt a legjobb, hogy teljes ellátás volt (elkerülve ezzel az ebéd környéki "de én lángost akarok enni, én meg hot-dogot, de nem is ízlik a lángos, én meg nem hot-dogot akartam, hanem hamburgert, csak elfelejtettem hogy hívják..." zajos és kimerítő konfliktusokat.)

A hely amúgy is eszement jó volt, és hogy mit is csináltunk? Hát semmit. Totttál semmit.
Néha idetettük magunkat aztán meg oda. Kb. ennyi... :D (Na jó, pl. béreltünk bicajokat, hogy Eszti még utoljára kiélvezhesse a hátsó bicajülésen utazást: ugyanis ő most 20 kiló, a mi ülésünk meg 15 kiló súlyhatáros, de bérelni még 22 kilós súlyhatárosat tudtunk, meg mentünk óriásjátszóházba, meg én igenis felkeltem egyszer reggel 6-kor futni, ami marhára nem volt jó párosítás az egész napos svédasztalos étkezéssel (mert aznap délelőtt az anyagcserémet finoman szólva megpörgette a sport, úgyhogy többet nem is vállalkoztam rá.)

A gyerekek minden este a minidiscoban nyomultak, Eszti persze-persze, élvezte, mutogatott, énekelt lelkesen. De Peti.... Hát első nap nem akart csatlakozni, a második naptól meg ott csápolt, mint a veszedelem. Majd megzabáltam azt a cukiságot! (Alapból meglehetősen antiszoc. tud lenni.)
A szalmabáláknál:

Peti az 90 fokban meghajolva élte a vízben töltött idő 50%-át, a másik 50-et meg a kiscsúszdán. Gond egy szál se. Vicces volt.

Mi meg Lacival váltásban szaunáztunk. Ekkor volt az első hőségriadó.... :D

Aztán szépen hazajöttünk. Én maradtam szabin itthon a gyerekekkel. Kb. 4 napot sínylődtünk, amikor elutaztunk Pestre. Ott a gyermek utánfutókat elhagytuk, és mi mentünk kettesben tovább. Ekkor volt a második hőségriadó.
Kettesben a hétvégén voltunk gyerekmentes övezetben. Csináltunk-e valami értelmeset és hasznosat? Hmmmm.... asszem nem...
És állatjóvót! Bor-mámor-Shiraz. ;)
Addig Etumamáék nyomták a gyerekszórakoztatást.

Én már ekkor bőven elégedett lettem volna a nyárral, ha azt mondják ennyi volt. De nem ennyi volt. :)

Aztán hazamentünk vasárnap és kb. kedden már utaztunk is a gyerekekkel a dédihez. Egész héten ott maradtunk végül, hát nyaraltak ezek meg, legjellemzőbben így:

 

Majd hazajöttünk, de pár nap után úgy láttuk, hogy jön a 3. hőségriadó, így megint elmentünk a dédihez 4 napra. (Laci dolgozott ezekben a hetekben.).
Állatjóvót.

Itt már azért rendben el volt szaladva a paci. (Viráglocsolás után meghempergőzve a kifolyt vízben a terasz közepén. )

És el is telt a hónap.

Aztán augusztusban elkezdtem újra áldozni a munka oltárán, hát az olyan fura volt, hogy pl. egyik alkalommal még az első héten nem találtam oda az intézménybe, ahova készültem. Hát hosszú volt a kikapcs, na.
Az első héten így Laci maradt szabin a kölykökkel.

De aztán jött a következő hét: amit Etumamáék vállaltak be. Pesten....
(Vajon van-e itt petárdadurrogtatós, konfettis szmájli? ;) )

Hát má' még ekkora királyságot! Sose volt még ilyen!
Ott ültünk vasárnap este a kanapén a gyerekek leadózása után 8-kor a TV előtt valami veszettszar filmet nézve a számítógépről, söröztünk és közben KFC csirkekosarat ettünk. És 12* elmondtuk, hogy "ahh, de jó, hogy nem a visító gyerekeket kell a fürdőkádba kergetnünk éppen!".
A film egyébként, amelyet kb. 5 év teljes filmmentesség után megnéztem olyan vadszar volt, hogy lemondtam újabb 5 évre a TV készülékre pillantásról. (Nem, amúgy sincs rá időm, de ez így szebb ideológia.)

A héten aztán duhaj életet éltünk, dolgoztunk, esténként meg mindenféle jóságokat csináltunk. Mint pl. étteremben vacsoráztunk, meg a Dombon hullócsillagokat néztünk. Úúú, az olyan jó volt, a csillaghullós éjszakás rendezvényen a tök sötétben feküdt az a sok ember a domb tetején, jellemzően sörrel a kezében. :D. És volt a Planetáriumból egy emberke, aki ezt-azt megmutatott egy lézerrel. Így láttunk pl. egy felvillanó műholdat (azt, amikor a napelemen megvillan a fény), meg egy űrállomást is. Jó, oké, hullócsillagokat is. Meg amúgyis élmény volt.

A gyerekekről nem is kell mesélnem, hát azokkal minden jóság megtörtént, ami csak megtörténhetett: strand, pizza, játszóház, óriásjátszótér, metrózás, holnemvoltpark, állatkert, nememlékszematöbbire.

Aztán hazajöttek a gyermekeink, és a csonka héten Laci vigyázott rájuk, majd utána elutazunk anyuval meg Misipapával (meg öcsémGabival meg Misibácsi lányával) amolyan nagycsaládi hosszúhétvégre a 4naposra.
Azután, hogy megfogadtuk július elején, hogy megy a halál még egyszer 300 km-et egy nyaralásért (ld. Bükfürdő), elutaztunk 320-at Erdőbényére.
De jó volt, mert ott ugye anyu volt a főnök, úgyhogy kérem minden meg volt szervezve:már odafele strandoltunk, és ott is mindenfélét csináltunk:
-libegő:

-bob:
(Öööö, szerintem élvezte. :D )

-átcsúszópálya (két hegy között).

Itt mi laza 3 órát unatkoztunk Gabival meg a kölykökkel. Pí aludt egyet, utána meg szétcincálták Gabi idegrendszerét. (A pályához ugyanis a lelkes átcsúszók- vagyis mindenki, anyámat is beleértve... :D - fellibegőztek, ott kivárták a sort, felcsatolódtak, átcsúsztak, megvárták a kabint, ami visszahozta őket, majd lelibegőztek.)

- meg várak (Boldogkőváralja, Eger),
- középkori étterem, melynek kézzel evős kultúrájára Eszterem csak annyit mondott: "Jó lehetett ez a közepekor, de jobb, hogy már nem ott élünk" (banyek, egyre nagyobb sznob a gyerek. )

Majd az utolsó héten most kipihente mindenki a nyarat, de mivel 4. hőségriadó... Vagy 5.? Fene tudja: még szombaton elugrottunk strandolni egyet Tiszakécskére a gyermekekkel hármasban (Laci aaaaz semmipízértsem).

Ha már utolsó napokban ilyen király idő van, hadd legyen jó a kölyköknek, nem? Este hazaérve átmostam a fürdőrucikat, strandtörcsiket ünnepélyesen elbúcsúztatva ezzel a nyarat.
Épp le is száradtak, amikor vasárnap reggel Imre (Eszti/Peti csoporttársa volt Viki oviban, sokat szoktunk együtt lógni velük), szóval rámdobott egy sms-t, hogy mennek aznap strandra egy másik családdal, csatlakozunk-e mi is?
Pffff.... hát erre mi a jó válasz?:
Mikor mentek és hova? :D

Ez az apának küldött  "Helló apa, de szar neked, hogy szolgálatban vagy vasárnap!" fotó.

Emiatt tegnap este fél 8-ra értünk haza. Akkor újra kimostam a fürdőscuccokat, újra rituálisan elbúcsúztatva ezzel a nyarat. ;)

Majd összecuccoltam Pí benticipő, ágynemű, tisztasági, kulacs, fogkefe-fogkrém, kitudjamikellmég cuccokat, hogy reggel ő már mint igazán kinyaraltatott gyermek, újra az óvodában landolhasson.
És ott landolt. (Eszti még hawaii, mert csak holnap indul a suli.)

Ki bírta egyszuszra elolvasni? (Nem, úgysem hiszem el, ugyanis a felénél én is meguntam . )
De ami tuti: állatjóvót! :D