Esztinek múlt héten kiesett a foga végre. Azért végre, mert ő a finom lelkével egy pillanatra nem rángatta, nem nyúlt hozzá, az a fog a végén már 90 fokban kihajlítható volt a szájából és már mindenki, aki látta, legszívesebben rántott volna egyet rajta. De nem.
Így egyszer végre kilökte nyelvvel.
Aztán persze jött a fogtündér. A fene akart fogtündérezni, dehát erről zengenek a 6 évesek az ovi udvarán, hát tetszik, nem tetszik, a fogtündér viszi a fogat.
Fogalmam sem volt mit hoz a tündér meg ilyenek (ugye ez már az a kor, hogy "bezzeg az én időmben!", szóval akkor még ilyen nem volt), úgyhogy nagyon ravaszul megoldottam, hogy értelme is legyen a dolognak: kapott egy nagyobb ajándékot az első fogért: méghozzá egy fogtartó dobozt, amit gipszből kellett kiönteni és ki kellett festeni. Nekem nagyon tetszett, úgyis annyi vacka van már, ez legalább el is szórakoztatja egy fél délelőttre, meg értelme is van.
Amely értelem azonnal megkérdőjeleződött, amikor Eszti meglátta reggel, elmondtam, hogy ebből fogtartó dobozkát lehet kiönteni, és akkor a valamirevaló 6 éves agyával egyszerűen megkérdezte, hogy de mit teszek bele, ha a fogtündér elviszi a fogakat?.
Ööööö....
Apa reagált, hogy majd ezentúl ebbe tesszük bele a tündérnek az elvitelre szánt fogakat, oszt csók. (Legközelebb istenemre pénzt kap a fogtündértől!)
KicsiPí meg betöltötte a 4-et. Ó hála érte! (Nem mindig vagyok ilyen pozitív, de megígértem magamnak, hogy szülinapi poszthoz nem írok semmiféle galádságot. "Dehogy minek kell kidobálni a medencéből a cuccokat az erkélyen?")
Egy vágya volt: a sárga mentő. Ezzel már szórakoztat hónapok óta. Hogy neki az kell. De érted, már van mindenféle szirénázós, nyomógombos, villogós jármű (igen, mentő is, de a sima fehér...)
De ez most éppen a sárga mentőbe lett szerelmes, hát ennek kell megfelelni.
És amúgyis olyan élményeink vannak a mentősök világából, hogy pl. amikor a szemészeten voltunk, rosszul lett valaki, és jött érte a mentő. Sárga mentő!
Apám, a gyerek olyan fejjel nézte 20 percen keresztül, amíg ellátták a beteget bent a mentőben, hogy a mentősök beszálltak a kocsiba, és az egyik mondta a másiknak Petire mutatva: "a kék nem kell, de a villogót indíts már be!"
Majd két nap múlva ugyanzet eljátszották a házunk előtt parkoló mentősök is, akiket Peti az erkélyen lógva bámult percekig, amíg el nem indult. És meg nem villogtatta magát. :)
Így aztán a szülinapja előtt pár nappal körbetelefonáltuk a családot, hogy na akkor vallja be, ki vett neki sárga mentőt. És persze anyuéknál már be volt szerezve. (Mert ők megkaparintottak egy olyat, ami szirénázik is, én csak a nemszirénázós pontos másolatot tudtam volna beszerezni.)
És lett boldogság:
Óóóó!
Úgyhogy kiesett fog, szülinap és még nyaralni is megyünk!
Azt nem mesélem mikor, de Bükfürdőre. :)
Jaahhaaaj a lényeg! Amikor Laci szülei jöttek megköszönteni volt finom gesztenyetorta. Meg gyümölcstorta. Ez a gyerek annyit evett, hogy már rossz volt nézni, és már a mama is csak minimálvékonyra vagdosa a tortákat neki. De csak ette, és ette és sokat na.
Izgultam én, hogy ha már így esett a történet, akkor egy kis kaki se jöjjön ki belőle este 8-ig, amikoris fürdés előtt... Lemértem! :D
Így hoztuk össze a 13 kilót! (Najó, 12,90, de az már csak egy deci víz, nem?)
És már hivatalosan is megkezdődött a nyári szünet! Hát nem nagyon örültem, hogy ügyeletbe kellett bezsuppolnom őket, de sajnos egyszerűen a 11 hét nyári szünet megoldhatatlannak tűnt. Végülis rendben túlélték a két hét ügyeleti csoportot, úgyhogy e héttől kezdve már végig itthon lesznek. Mert, én, óigen, csodás: egész júliusban itthon leszek velük. És még pedagógus se vagyok. Hát ez egy luxus! Ójeeee! És akkor majd minden nap posztolni fogok! (Nemám. ;) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése