15/8, farsang, felvételi meg egyéb nyalánkságok

15/8 Óóó, ez is óóóó! 100 éve volt már de elmaradhatatlan történet a mi mindenféle évfordulónk. (15. sima és 8. házassági)
Aminek okán mi 2 hete kettesben töltöttük a hétvégét. Mondhatnám fellengzősen, hogy ahogy szoktuk. Meg hogy bibibiiii.
Hááát, az olyan jó volt, hogy hétfő reggel, mikor mentem valahova messzibe, a kocsiban szinte még hallottam a fülemben a szaunakályha kattogását!
Elemezhetném tovább, de sejthető: áááállatjjjóóvóóót! Kettesbenség, könyv, szauna, szerelem, szauna, jókaja, szauna és nyugalom. :) (Nem, futni nem jutottam el, mert valami béna módon a fitnesstermet nem lehetett 9 előtt kinyitni. )

Aztán vasárnap szedjük fel a gyerekeket Etumamától, aki megjelent az ajtóban: 40 fokos lázzal. Na innentől kezdve összekapkodtuk a cuccaikat és visszavonulót fújtunk, mert ez vazze tuti influenzás. Hát az volt.
Hogy az milyen módon történhetett meg, hogy az a kisfiú, aki úgy él, hogy egyszercsak azt veszed észre, hogy valahogyan már megint az öledben, karodban, hátadon van, és magad sem tudod hogy került oda, na ez a kisfiú megúszta. Pedig az influenza ugye fertőz már napokkal korábban is, de valami óriási mák és csoda folytán senki nem kapta el. (Anyu mondjuk mindenki helyett kidőlt.)
És azért a professzionális gyerekszórakoztatást megint űzték rendesen. Voltak pl. egy előadáson, a "Szépség és a Szörnyeteg"-et nézték meg. Petikém azóta, ha menyasszonyi ruhakölcsönzőt lát, kiabálja már, hogy "ott a Szépséééég!" . Valami legalább megragadt. :)

Noaztán. Volt a farsang is. (Lehet, hogy ez még előtte???)
Muszáj említeni, mert annyira cukik voltak. Persze Pí csak a farsangra ment be, mert pont beteg volt, de szerencsére éppen már abban a stádiumban, amikor már csak köhintése sem volt, csak amolyan "biztosamifix" alapon itthon üldögélt.

Nem voltunk túl fantáziadúsak. Eszti angyalka, Pí meg bandita volt. Csak amolyan mindennapos dolgok. :)

Jó, ez előző napi ruhapróba volt, mindenki megnyugtatásául közlöm, Petire adtunk zoknit, és Eszti is fehérben nyomta.

Kifejezetten büszke voltam magamra, hogy minimális kiegészítőkkel megoldottam a legényt, mert ő egyébként semmit nem visel el magán (kalap, álarc stb. ááá, kilőve...)

Aztán Esztikém elment felvételizni izé képességvizsgálatra. Annyira izgultam, pedig nagy a magabiztosságom. De ahogy néztem a gyerkőket (egy körben 6-an voltak bent), hát szerintem mindegyik tök ügyes volt. Kíváncsi leszek az eredményre izé javaslatra. Azt hiszem 3 kategória van: "nem megfelelt", "megfelelt", és "jól megfelelt". Vagy valahogy így, és a "megfelelt" azt gondolom meglesz stabilan.
Nagyon nem gondolkoztunk más suliban, szóval beütne, ha nem jönne akármi miatt is.

El is felejtettem, mit akartam még, de nem is baj, mert megyek és végre Stephen Kinget olvasok. Mert a múltkor is kivettem a könyvtárból 8 (!) könyvet. Ne kérdezze senki mireföl, de a wellness alatt elolvastam egy hosszút, meg az Adjátok vissza a hegyeimet! (De az rövid. És amúgyis mekkora szar ötlet volt, hát nem boldog órák könyve az! De csodás különben.). Azóta meg (igen, 2 hete!) majdnem minden este dolgoztam itthon, mert ez ilyen helyzet volt.
Hajajjjajj, nehéz az élet, bár érdekes módon annyira nem izgat, megtalálom benne, hol kompenzálom. Csak a könyvek miatt hát na, mert így nem tudok olvasni. De pénteken úgy döntöttem, hogy a hétvégén egy betűt sem fogok a munkára áldozni. Így marad King.Végre!