Ennek szentelhetnék még hosszú ömlengő sorokat, hogy "hol van már az én kicsi babám?" (hát biza már erősen a múlt ködébe vész), de most is csak azért írok, mert egyesek már nem hagynak élni! :P
Noszóval Esztikém 6 éves lett, tisztára hihetetlen. Főleg hogy ez most tényleg már akkora gyerek, hogy az iskola kapuit veri. Jövő héten lesz a felvételi (oké, nem az, hanem izé..... képességvizsgálat, jóvan?), ének-zenei suliba pályázik, nekem nagyon tetszik az elgondolás, hogy ilyen jellegű általánosban alapozzon.
Annyira nem vagyunk nagy izgalomban emiatt, mert ő még mindig Miss Csoda, hát csak megfelel már oda!
A minap írta meg a difer-t az oviban (ez amolyan összetett teszt, ami a képességeket méri, 5 és 6 évesen csinálták náluk meg), ami annyiban érdekelt, hogy tavaly kérdeztem az óvónénit, "Jólett?" Ő meg: "Jóhát!" Ennyiben maradtunk, így adatokat nem tudtam pontosan.
De most úgy jött haza Eszti, hogy volt, amit nem tudott. Úgyhogy gondoltam, idén csak fokozott érdeklődést mutatok már.
Aztán H. néni mondta, hogy ja, tényleg volt valami, amit nem tudott 100%-ra, csak 98-ra (és ami valami 500-as kategóriás számokkal bíbelődés, hát miért is kéne tudnia).
Szóval a korosztályos átlag 75%. Ő meg 93%-osra csinálta meg. H. néni szerint nem fenyegeti túlzottan a tanulási probléma veszélye.
Hát bólogattam, hogy okos ez, ez ismert. Aztán megvállveregettem a gyermeket, mert hát azért mégis. :)
Aztán további fényezés:
Lassan véget ér az ovis úszás is, ennek pont ma volt a nyílt napja. Hát asszem vannak kommunikációs problémáink. A gyerek ugyanis szinte megtanult úszni. Azért ezen meglepődtem, mondtam is neki, hogy említhette volna ezt a tényt úgy mellesleg...
Óriási pozitív csalódás volt számomra ez az ovisúszás, mert így, hogy Esztinek már volt alapja (vízhez szokott és siklani tudott a kezdetekkor) és a haladó csoportba került, így eljutott oda a 10 alkalom alatt, hogy mellúszó kar- és lábtempó megy már (a lélegzetvétel még nem). Hát ez a gyerek egy csoda.(A lélegzetvételt meg nem is vették.)
Ja, hogy a 6. szülinap....
Akkora szívás ez a gyerekszülinap amúgy, hát szó szerint egy hétig folyamatos buli volt. (És még így is sikerült megúsznom a gyerekszülinapi party-t, amik lassan divatba érkeznek a korosztályában. Volt már pár buliban, fel is vetette, hogy esetleg legyen már neki is, mondtam neki, ha ki akar nyírni, akkor legyen! Nem akart.)
Anyuék jöttek egyik hétvégén, sütöttem tortát. Két nap múlva volt az ovis szülinap, sütöttem tortát. Aztán utána hétvégén jöttek Artúrkutyásmamáék meg a Hajniék, és ekkor már rendeltem a tortát. Már meguntam a sütést....
Ráadásul én biza megtettem (Megtettem? Hát velem ez csak úgy megtörtént véletlen!), hogy az ovis szülinapra szépen becsomagoltam a tortát, mellétettem a gyertyákat, küldtem üccsit azzal a remek érzéssel, hogy de mekkora király anyuka vagyok.
És ez a meseszerű érzés úgy délutánig ki is tartott, amikoris Eszti hazajött, és azzal lépett be az ajtón, hogy De gáz vagy anya, csak 5 gyertyát küldtél be!
Óóóó, hát nem 5 éves vagy? :D
(Az óvónénik szerencsére jófejek, és végül a meseolvasáshoz használt gyertyát lőtték be 6-odiknak, ha már anyának ez ugye nem egészen jött össze.)
Van pár fotó is, ez a kedvencem, de jellemzően ez lett homályos.
Különben meg mindegy is, hiszen a fotók nagy részén az látható, hogy Petit kézzel húzom vissza az égő gyertyák mellőle (mert az ünnepeltté az első fújás), aztán Petit lábbal tolom ki a képből, hogy Esztit lefotózhassuk, aztán Petit a grabancánál fogva tartjuk, ne ő vegye el az ajándékot az ajándékhozótól. Szóval csak a szokásos. :)
Igen, Csirke öcsém értelmi képességei is ütik egy 10 éves szintjét. :D
És azért anyut pl. már kénytelen voltam felhívni, mielőtt megérkeztek délelőtt, hogy haladjanak már, mert Eszti addig sminkeli magát, amíg meg nem érkeznek... (Lakk, smink és csillogós harisnya nélkül nem lehet szülinap ugyebár.)
Hát ennyi volt a nagy 6 éves szülinaposság! Most már csak a 6 éves oltás van hátra. Hahahaaaa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése