Legyen valami!

Különben néha eszembe jut, hogy húú, ezt vagy azt elmesélhetném, de nem kell aggódni: a következő 10 percben már máson kattog az agyam.
Értem én teljesen. Végre kiszabadultam a rácsok mögül és rendszeres kapcsolatokat tartok fenn 100 cm felettiekkel. Így megszűnt az internetes közléskényszerem. :) De azért néha elnézek a blogom felé.

Az az igazság hogy sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de dolgozni jó. Oké, hogy természetesen soha, semmire nincs időm, a valahavolt barátaimnak már csak a monogramjára emlékszem és a porcicák száma a lakásban csak azért nem éri el a 15 éves statisztikai maximumát (nem, asszem ilyen szóösszetétel valójában nincs), szóval csak azért nem, mert Eszti imád spriccelni a portaszító spray-vel (nem hatásos.... ne vegyetek), és törölgetni.
De ezen kívül azonban teljesen elvagyunk.

Levizsgáztam (vagymicsináltam) jelnyelvből, nagy élmény volt, de tényleg. Én értem el a csoportban a legmagasabb %-ot (csak úgy bibibiiiiként mesélem), és úgy jöttem ki a vizsgáról, hogy ha kell, akár az "Anyám tyúkját" is eljelelem annak, aki kéri. :D

Na jó, persze annyira, de annyira elegem volt már az állandó pénteki Szegedre utazgatásokkal, hogy örömmámor volt, amikor most 3 hónapja az első pénteken végre nem utaztam sehova.
És naná, hogy gyorsan kihasználtuk a lehetőségeket: Lacival nagyon cselesek voltunk: ő szabit vett ki (mert amúgy 4-ig dolgozna), én viszont ugye csak 2-ig, így már együtt ebédeltünk és utána elmentünk szaunázni kettesben. Meg is állapítottuk, hogy szép az élet. Majd elrohantunk összeszedni a gyermekeinket....

Akik:

KicsiPí az egy őrület-ringlispíl, az a gyanúm, hogy ez már így is marad. Amikor meghúzódva megyek érte az oviba és H. néni rám se néz. Meglepődöm ezen, de aztán csak megkérdezem, hogy "Ma semmit nem akarsz mondani?" Ő vigyorogva azt mondja, nem, ma nem vesztünk össze. :)
Merthogy Petike néha nem alszik. És ez hagyján, de olyan szinten nyomja a műsort, hogy senkit nem hagy aludni, mert ő szórakoztatja a többieket. Nem kispályásan ám, ágyon ugrál, énekel és egyéb tevékenységeket végez, amelyeken az egész csoport gyerek remekül szórakozik, és amelyeket én aztán irulva-pirulva hallgatok végig, amikor elhozom őket az oviból. De mondom, ezt valószínűleg örökre meg kell szoknom. (Márhogy vár a pedagógus az ajtóban, hogy mit csinált aznap a gyerek. :) )

Itthon se kutya, meg kell hagyni: napi 3 posztot írhatnék róla. De lusta is vagyok erre, meg kit érdekel, hogy pl. napi rendszerességgel elkéri fogmosás után a kádban a fogkeféjét (elektromos), hogy ő egyedül is szeretné csinálni, majd 10 mp. múlva már nagy röhögés közepette a kukiját mossa vele. És egyebek. (Ez éppen fél órás történet megint, onnan jutott eszembe.)

Különben egy kis tapadókorongos ragacsgéza, hát nem nagyon lehet rá sokáig haragudni, az a nagy igazság. Annyira imádnivaló, hogy valahol elfelejti neki az ember az állandó kópéságát.

Esztikém meg egy nagylány. Nagyon nagy. Az hagyján, hogy két hét múlva íratjuk a suliba (természetesen "jól megfelelt" lett az eredménye, nem tud csalódást okozni.....), szóval elballag az oviból, amikor "dehiszen csak most született!"
Most éli a kaki-puki-nuni korszakát, és ha a lakás bármely pontján kiejtjük azt a szót, hogy szex, ő akárhol is van, kikiabálja, hogy hallottam ám!.
És ennek megfelelően felvilágosult is. Hát vért izzadtam, mire a sejtekig visszamenőleg elmagyaráztam egy 6 éves szintjének megfelelően a "hogyanleszakisbaba?" témát. (Még jó, hogy tök okos.)
Meg szerencse, hogy van egy öccse, aki igazán lelkesen megmutogatta neki a heregolyóit. Persze az említett öccs is ekkor szembesült a heregolyósággal, és utána napokig azt kiabálta mindenhol (értsd: a pékségbe belépve nem csókolom, hanem heregolyó és utána vad vihogás. Na mindegy, ő ugye ezzel jár. :D ).

Egyebekben Pí az elmúlt időszakban nyomott asszem 3 kör "egy hét ovi-egy hét betegség"-et, annyira gáz, de már apatikus a hozzáállásunk. Viszont Lacinak elfogyott a 42 nap igénybe vehető GYÁP-ja. Hát izé, kértünk méltányosságot, de passz, hogy mi lesz belőle.
Viszont én viszem a tavaszi szünetet, ami tök jó lesz remélem és elutazunk a dédihez.

Ja és lesz nyílt nap az oviban kedden. Hát biztos olyan jó lesz, hogy beborulok a pad alá.... (De nem, amúgy valószínű Peti még korából adódóan az ölemben fog ücsörögni, úgyhogy lehet, megúszom a  szembesülést. ;) )

Ennyi van most. (Úúúú, és a fejlécet sem cseréltem ki. Na majd talán áprilisban. ;) )