Eszti- szept. 4.

Alighogy felébredtek a gyerkőcök délután (vagyis Eszti 3/4 4-kor, Petit meg 4-kor pakoltam ki az ágyból), én már el is szaladtam az ovis szülőire.
Hát mondhatom, csak pozitív benyomásom keletkezett!
Az egész mindenség teljesen új (a suli egy részét alakították át csoportszobáknak, állítólag már nem is indulnak új osztályok), hivatalosan még csak a jövő héten lesz az átadó ünnepség. Úgyhogy ez a része frankó.

Mindent felírtam, beszerzünk, huhh, kell egy valag cucc, ami tök jó, mert Eszti imád vásárolni és készülődni, meg még szórakozunk addig ilyenekkel (köszi K, muszáj volt betennem, mert szerintem tök jól le van írva, hogyan kell csinálni).

Eszti a Katica csoportba fog járni, a jele pedig a tulipán lesz.
Anyám, már előre feszengtem, hogy mi lesz a jelekkel.
Nem akartam ugyanis, hogy szegény gyerekemnek is olyan vér satnya jele legyen, mint nekem volt. A mai napig szenvedem a pszichés hatásait, hogy holdacska volt. (Na az ilyen szövegeim után szokott kiderülni, hogy anyám választotta nekem nagy szeretettel. :D)

Szóval nekem mindegy mi, de csajos legyen!
Már eleve örültem, hogy Katica csoport, nem a Maci, mert a Katica olyan cukin hangzik.
Aztán rettegve vártam a jelosztást, ami egyébként hírhedt esemény az óvodai szülőiken. (Megy a harc, verekedés, én meg ugye konfliktuskerülök általában. Bár szerencsére a gyerkők érdekeit jobban sikerül képviselnem, mint a sajátomat.)

Nade most! Kiadták a jeles papírt, hogy mindenki írja be egy mellé a kölykét.
Mellettem Laci egyik munkatársa ült (ők egyébként amolyan játszótéri ismeretség) ő teljes nyugalommal megjegyezte, hogy nekik mindegy, mert annál rosszabb nem lehet, minthogy a gyereknek a bölcsiben fésű volt a jele.
Na ez volt az a pillanat, hogy beálltam a tömegbe és amíg mindenki nézegette csak és válogatott, én igazán könnyen (vagyis birkózás nélkül) megszereztem a papírt, és a tulipán mellé bebiggyesztettem Esztimét. (Ugyanis nem válogattam, hanem amint a szemembe ötlött a tulip, rögtön bevillant, hogy Adrinak ez lett a jele, és nekem akkor tök tetszett, hogy "Na igen! Az már egy valamirevaló kislány jel!" Így azonnal ráraboltam. :) És nem utolsó sorban, tudok is rajzolni.)

Aztán felhívtam Esztikémet (ehh, francokat, az apját, hogy végeztem, de Esztivel tudtam csak beszélni), szóval mondtam neki:

"Majd otthon elmesélem, mi volt."
Nem, most meséld el!
"Képzeld, olyan jó, a Katica csoportba fogsz járni és húú, tulipán lesz a jeled!"
Jó. Képzeld anya, akkorát pukiztam, hogy apa majdnem elájult.

Előkelő vonás. És én még ennek küzdöttem a cukicsajos jelért....