Álom és rémálom

Még mindig azt mondom, hogy tök jó, hogy Eszti itthon van, de emiatt aztán nulla időm van.
El vagyok maradva az emiljeimmel, a receptjeimmel stb.
De minden nap 12* ájulok el, hogy milyen tökéletes kislány. Édes, vidám, csacsog, és mindenhova el tudom vinni magammal, ahova a Petit kell.
Ma pl fejlesztésen voltunk, jött Eszti is (már nem először) meg is jegyezte, hogy ez a torna jobb, mint a másik (vagyis a Dévény - ott ugyanis "csak" két láda játék volt, itt meg egy egész szobányi... :) )
Önálló, rendet rak, Petit imádja és hihetetlenül türelmes vele és még ajnározhatnám.
Amúgy is félek az ovikezdéstől (még 2 hét), de a takonykór miatt, úgyhogy most jó ez így.

Peti Esztihez képest viszont egy bazi nagy arculcsapás.
És akkor most még boldog is vagyok, hogy pár hete vannak olyan napok (vagy a napnak részei), amikor nem nyávog.

Szokták kérdezni, hogy "Ééés? Szenvedett a foga miatt?" Én meg szoktam mondani, hogy mivel egész nap nyifog, hát nemtom.

Biztos vagyok benne, hogy egyrészt másfajta gyerkő, mint Eszti, másrészről hozzátesz a mozgásfejlődésének lassúsága is egy lapáttal. Mert amióta jobban mozog (gyorsan és tudatosan eléri a dolgokat), azóta vannak néha nyugodtabb ütemek a napban.
Szóval majdnem biztos, hogy róla nem fogok ajnározó sorokat írni 2 év múlva... :D

Amúgy király gyerek, egész nap zabál, de csak sokszor szarokat (vazze felismeri a Fornetti emblémát és már kezdi a visítást a pogácsáért, majd beeszik 3-at! Igen, Eszti szerintem csak 2 évesen kapott ilyen fijjfujj dolgokat, de emmeg alig múlt 7 kiló, így klasszikusan: "leszarom, csak egyen".)

Reggelre benyom 3 szelet kenyeret is (azt mondtam, hogy kb. két hónapja kihajítottam a tápszert meg a cumisüvegét? Semmi értelme nem volt szenvedni vele, egy kortyot sem ivott), így babatejet kap a reggelihez, valamennyit (khmm 60-80 milit) meg is iszik (különben igen, tejes. Örülök, hogy rápróbálkoztunk és nem maradtunk a teljes tejmentes diéta mellett, mert semmi baja nincs tőle.)
A tízórai még rendben van, az joghurt, az mindegymilyen, megeszi.
Aztán ebédre bébiétel (igen, hónapok óta nem főzök, mert "ennek minek?" :D).
A mi kajánk ízlik neki, de az állaga miatt nem eszik csak falatokat belőle, az övének meg kb oké az állaga (ohóóó, juhéé, már pár hete hajlandó a 8hóstól való darabosakat megenni, azóta nem is kap püréset), de az íze szar. Kész patthelyzet.

Aztán alvás után gyümölcs, amivel most jól állunk, szerintem egy körte+barack+egy marék szőlő az nem kevés. Ééés utána séta: a babakocsiban folyamatosan eszik valamit (hogy csöndben legyen: keksz, pogácsa, kuki), aztán hazajövünk vacsora, és nagy eséllyel még a földről kiskutyaszemekkel (és vércsevisítással) kunyerál még Eszti vacsijából is.
Most így elolvasva jajjmilyen gyereket nevelek! :) (Pl emlékszem még az olyan elveimre, hogy a gyerek akkor egyen, amikor kaja van, főleg ne a babakocsiban. Óhh, régi szép idők, elveszett elvek... :) )

Rendre letépi a függönyt az erkélyajtón, kirángatja a konnektorból az állólámpa zsinórját, az étkezés befejezését a falatok minél nagyobb ívben történő széthajigálásával jelzi. Tovább is van, mondjam még? :)

Szóval Esztim egy álom, Petim jelen állapotában inkább rémálom, de szerencsére még mindig erős babaszaga van, így maradhat.
Különben meg kussolok, legalább alszanak mindketten rendesen. Az is valami! :)

És perszepersze imádjuk ám Pepókirályt, de hát ez ilyen, most mit szépítsük a helyzetet.
(Különben a mameszom itt volt és azt mondta "deédes, decuki, de jajj, de rossz gyerek lesz ebből." :D Én ugyan soha nem mondom egyik gyerekemre sem hogy rossz, de a lényeget értjük. )